A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül

színterévé tette Heves, Abaúj és Borsod vármegyék területeit.

2

3 A 17. század sem hozott nyugodtabb évtizedeket, melyeknek csak a felszabadító háború hadjáratai vetettek végett. A Sajószentpéteri Református Egyház Matriculája 1684-es adata alapján „a temetőnél lévő puszta templom a tatároktól megégettetvén, a városon lévő puszta templom megépíttetett".

2

4 Ez utóbbi forrásunk szerint tehát a város határában lévő felperzselt, ősi templomot Sajószentpéter lakossága véglegesen felhagyja, és a városban lévő, szintén romos templom újjáépítésének látnak hozzá. A Szent Péter templomnak még jelentős romjai álltak egy 1733-ban keletkezett egyházi jegyzőkönyv tanúsága szerint.

2

5 Egy, Eszterházy Károly egri püspök megbizásából 1769-ben készített összeírás beszámol a reformátusok kezén lévő egyházi épületekről és javadalmakról is.

2

6 Ebből az iratból tudjuk, hogy a sajószentpéteri református közösség városon belül álló temploma hajdan katolikus templom volt, ugyanis még mindig áll nagyméretű sekrestyéje, sőt a karzat alatt egykori gyóntatószéke is. Az épületet körbevevő kerítésen belül található a református egyház egyik temetője. A templomhoz tartozó földekről viszont az összeírás megállapítja, hogy az 1680-as évek törvénytelen országgyűlési határozatai juttatták azokat a reformátusok birtokába. Feltételezhetjük tehát, még az összeírás erősen aktuálpolitikai jellegének ellenére is, hogy csupán az 1684-es újjáépítést követően kerülhetett a Szent Miklós templom a reformátusok tényleges használatába. Régészeti kutatások, megfigyelések a református templom körül A miskolci Hennán Ottó Múzeumot 1987 tavaszán Horváth Barna sajószentpéteri református lelkész értesítette, hogy az Országos Műemléki Felügyelet (OMF) jóváhagyásával szintsüllyesztést kívánnak végrehajtani a Béke (ma Kálvin) téren álló műemlék templom környezetében. A szintsüllyesztés oka, hogy a templom belső padlójánál mintegy 1 m-rel magasabban fekvő külső járószintben felgyülemlő eső- és talajvíz folyamatosan áztatja a templom falainak alsó szakaszát. A múzeum részéről 1987 júniusában Wolf Mária végzett, önkéntesek részvételével, egy rövid, csupán egy hétig tartó feltárást a templom körül. Ennek során több szelvényt jelöltek ki, melyek területén eltávolították az OMF által engedélyezett felső 100 cm vastag földréteget, vizsgálva annak régészeti érintettségét.

2

7 A templom falainak támaszkodó pillérek ill. épületrészek közeit jelölve ki egyegy ásatási szelvénynek, összesen négy helyen folytattak régészeti feltárást. Azonban a szentély északi részén nyitott két szelvényben új- ill. legújabb kori szemétrétegen és kerámiatöredékeken túl egyebet nem találtak. A templom nyugati végében emelkedő torony északi előterében kijelölt szelvény területén szintén csak újkori kevert törmelékes réteget bontottak el a kijelölt 100 cm-es mélységig.

2

8 Régészeti szempontból a középkorinak tartható sekrestye és a tőle nyugatra lévő toldaléképület közötti terület hozta a legtöbb eredményt. Itt a mélyítés során 85 és 100 cm-es mélységben két egymás közelében lévő sírt találtak. A dél-észak tájolású vázak 23 Simon 2002. 112. 24 Horváth 1984.; Kazarccki 2004. 144. 25 Tóth 2009. 152. 26 Kovács 1998. 300-301. 27 HOM Rcgcszeti Adattár 162. doboz 2014-88. Wolf Mária jelentése. 28 HOM Régészeti Adattár 162. doboz 2014-88. Wolf Mária jelentése 1. Kézirat. 227