A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés

9. kép. 1-6 A szakáiháti kultúra finomkerámiája Mezőkövesd-Nagy-fertöről (1 - S40; 2 - S42; 3 - SÍ 34; 4-5 - SÍ 06) Kisebb számban fordulnak elő a leletanyagban azok a mély tálak, melyek felületét halványsárga (majdnem fehér) színű bevonat borítja, díszítésük pedig beszurkálásokkal kitöltött belsejű bekarcolt meanderminta (8. kép 2; S40, S53). A díszítéstípus, mely Vinca hatásra jelent meg, a késő AVK időszakban is gyakori (Kalicz-Makkay 1977, 34-35, 56). A mezőkövesdi edények felülete panelekre osztott, a függőleges elválasztó sávban pedig korongos bütyköt helyeztek el (S42, S44, S47, S65, SÍ 14; 8. kép 2). Hasonló számban találunk Nagy-fertőn olyan barnásvörös színű tálakat, melyeket a szakáiháti kultúrára jellemző vonalszakaszokkal, vonalcsoportokkal vagy Furchenstich technikájú vonalakkal kitöltött bekarcolt spirálminták díszítenek (S40, S42, S53). E típus szép példája az SÍ06 gödör tálja (Szá: 20-22 cm), melynek peremét bevagdalták, bekarcolt vonalaiban pedig fehér inkrusztáció maradványai figyelhetők meg (9. kép 4). A nyakkal ellátott, gömbös testű, kiöntőcsöves vagy álkiöntőcsöves edények („amforák"; S40, S44, S53, SÍ 14) kidolgozásuk alapján szintén a finomkerámiához sorolhatók. Az „amforák" esetében gyakoriak a könyökfülek (S40, S50), de előfordulnak legömbölyített fülek is (S40, S50, S54). Érdekes egy kiöntőcső, melynek a belsejét borítja vörös festés (S40). A leírt formák és díszítések jellemzőek a szakáiháti kultúra kerámiamüvességére (Kalicz-Makkay 1977, 88-91; G. Szénászky 1979, 76; 1988, 7-13; Horváth 1983, 4552; Goldman 1984, 13-38; Hegedűs 1985, 36-38). G. Szénászky J. megállapítja, hogy a perem alatti festett, fekete sáv, mely lelőhelyünkön is előfordul, már a legkorábbi időszaktól megtalálható a kultúra leletanyagaiban (G. Szénászky 1988, 12), a könyökfülek viszont a korai periódusban még ritkák (G. Szénászky 1979, 76). 20