A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pusztai Tamás: 16. század végi műhely leletei Mohiból (I.-jelenségek, kerámialeletek, korhatározás)

A műhely épületét részben ráépítették egy korábbi épület s2969-as számmal jelölt sütőkemencéjére, aminek fala 15 cm magasságig megmaradt, vastagsága 40 cm, ovális sütőfelülete 60x50 cm kiterjedésű, fűtőnyílása DK-en van. Töredezett platnijában cseréptapasztást nem találtunk Az o978. sz. pince (8. kép) Az o977-es sz. műhelyben talált s3003 (3017) dézsával már átvágták egy a műhely létezését megelőzően működő pince betöltését (9. kép). A téglalap alakú, 8x6,7 méter alapterületű pince az egykori főutca szélén helyezkedett el, azzal párhuzamosan. Fenekét a korabeli járószinthez mérten 1,6 méter mélyen alakították ki. Bejárata az északkeleti, rövidebbik oldalán nyílott, igen meredek volt. 1,5 méter hosszan 0,5 méteres lejtése volt, majd a következő 1 méteres szakaszon 0,75 méter. Betöltésében 4 réteget lehetett elkülöníteni. Alján 20 cm vastag, szürke agyag (s3005), e fölött az s3032-es számú, vékony, vörös égett agyagtapasztás törmelék, majd fölötte 3004-es számmal jelölve, 50-60 cm vastagságban sárga agyag, ami fölött az s2974 számú, apró szemű homokkal kevert, szürke földes betöltés volt. E fölött már a kovácsműhely padlószintje következett (10. kép) (a pincéhez tartozó épület feltehetően a főutca mentén Ónod felé haladva, azzal párhuzamosan helyezkedett el. Ezt most nem vizsgáljuk). A középkori feltöltés és a kavicsos altalaj nem volt olyan állékony, hogy abba beleásva a pince oldalfala ne omoljon be. Ezért a Mohiban készített pincéket, vagy mélyebb gödörházakat kivétel nélkül ellátták valamilyen belső faszerkezetes béléssel, ami az oldalfal beomlását megakadályozta. Esetünkben erre a bélésre utaló nyom szinte alig maradt. A pince hossztengelyében vizsgált metszeten láthatjuk csupán, hogy a betöltés-rétegek nem futnak ki a pince gödrének faláig, hanem 60 cm-rel az előtt megállnak, és a gödörfal mellett egy egységes, függőleges oszlopként megjelenő sötét sáv jelenik meg. Ez váltás a gödörfal és a belső fabélés közé utólagosan visszatöltött földet jelentheti (10. kép). A pincét nem közvetlenül a kavicsos altalajba ásták, hanem egy 20 cm vastag, szürkés-barna színű, Árpád- és középkori leleteket tartalmazó feltöltésbe (s3006). A leletanyag Az o978 számú pince legalsó betöltési rétegeibe egy lebontott kályha tál alakú kályhaszemeinek vörös színű, homokkal soványított töredékei kerültek (11. kép, 3032.19; 3004.96). (A kályhaszemekhez egy vékony vörös agyagtörmelékes réteg is kapcsolódott.) 7. kép. Az s3003 dézsa az o978pince betöltésébe ásva 194