A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Wolf Mária-Horváth Antónia: Középkori templom és temető Alsózsolca határában
A ruhára felvarrható préselt díszlemezek divatja nyugat-európai hatásra honosodott meg a magyar viseletben. A korábbi kutatás úgy vélte, a tárgytípus a 14. század közepén terjedt el hazánkban. Az újabb kutatások azonban valószínűvé teszik, hogy e divatcikk már a 13-14. század fordulóján megjelent Magyarországon is, és használatuk a 14-15. század fordulójáig nyomon követhető. 17 5 A vereteken kívül két sírban leltünk fémszállal díszített ruhamaradványokat. A 23. sírban a medence környékén igen csekély, rossz megtartású textildarab került elő, vékony bronzlemezből kivágott apró korongokkal díszítve. A 90. sírban a rossz megtartású csontváz két vállánál, a mellénél, valamint a két csuklón két sorban sodrott bronz- és ezüstszállal díszített ruhamaradványokat tudtunk kibontani (14. kép). Hajkarika Szórványként nagyméretű, kerek átmetszetű ezüsthuzalból készült hajkarika-töredék látott napvilágot. Átmérője: 2,6 cm, a huzal átmérője: 0,2 cm volt (15. kép 14.). Gyűrűk A feltárás során két gyűrűt leltünk. A 17. sír földjéből egy díszítetlen, rézből készült, téglalap átmetszetű karikagyűrű látott napvilágot (15. kép 12.). Átmérője: 1,7 cm. Hasonló gyűrűk számos középkori lelőhelyről ismertek.' 7 6 Használatuk a 14—16. században általánosnak tekinthető. 17 7 Szórványként került elő egy ezüst, lemezkarikás köves gyűrű. A követ tartó karmok közül kettő töredékes, a kő hiányzik. Átmérője: 1,7 cm (15. kép 13.). A miénkhez hasonló, 14. századra keltezhető karmos foglalatú köves gyűrűket leltek Perkátán 17 8 és Négyszálláson.' 7 9 Szintén szórványként leltük a temető egyetlen gyöngyszemét is. A sötétkék üvegpasztából készült gyöngy átmérője: 1 cm (15. kép 11.). Tű A 68-as női sírban a kulcscsont alatt egy bronztű került elő (15. kép 19.). Hossza: 5,3 cm. Az ilyen típusú tűk, különösen az egyszerű, sima, kis bronzfejjel ellátott hajtűk meglehetősen gyakoriak a középkori temetőkben. A kemejihez hasonlóak kerültek elő igen nagy számban például Kaposváron, 18 0 Somogyváron, Babócsán,' 8 1 Kőszegen, 18 2 a megyében pedig Felsőzsolcán, 18 3 Sajószögeden' 8 4 és Szendrő-Gacsalon. 18 5 Használatukat a 15. század második felétől a 17. századig tehetjük. 18 6 175 Hatházi 2004. 80-82. további irodalommal. 176 A teljesség igénye nélkül néhány példa: Makó-Mczökopáncs: Bálint 1936. LXX1V. t. 10.; Kiskunfélegyháza: Bálint 1956. 82.; Kaposvár: Bárdos 1978. XV. t. 16. 18.; Nyársapát: Bcnkö 1980. 339. 19. t. 3. 6.; Négyszállás: Selmeczi 1992. 90. III. t. 46. VI. tábla 58. XV. t. 2.; Ozora: Gere 2003. 97. 177 Szabó 1938. 55.296. kép. 178 Hatházi 2004. 94-95. 6. t. 125/6. 179 Selmeczi 1992. 53. 90-91. 94. X. t. 27. 180 Bárdos 1978. II. t. 14-30. III. t. 1-2. 4-7. 23-25. IV. t. 14. 20-28. 181 Magyar 1981. I. tábla 24-25. 111. t. 8-11. 182 Holl 1992.64. 183 Simonyi 2005. 310. 6. kép 9. 184 Szörényi 2008. 266. 7. kép S 119. 185 Wolf 1985. 5. kép 8. 186 Bárdos 1987. 20-22.; Magyar 1981. 60.; Holl 1992. 64. 172
