A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Szörényi Gábor András: Késő középkori előretolt védművek a Sajó völgyében

képest sarkantyúhelyzetben áll. A remek panorámájú Vár-hegyről ma is teljesen be lehet látni a Sajó-Rima és a Hangony völgyét. Az erődítmény két egységből áll, egy nagyobb, mottéra hasonlító központi várhegyből, melyet ma is impozáns méretű kerek árok, külső oldalán pedig sánc vesz körbe. A kerek sáncnyomvonal egységét nyugaton és keleten egy-egy a sánchoz tartozó, de nyomvonalából láthatóan kiugró, háromszög alakúvá kiszélesedő védmű töri meg. A sánc északi oldala mögött egy harmadik védmüvet is azonosíthatunk, ám ez utóbbi nem a sáncból ugrik ki, hanem attól függetlenül, annak északi előterében helyezkedik el. Ez utóbbi a fővárhoz, azaz a központi maghoz képest 50 m távolságra és 10 m-rel alacsonyabban fekvő, hegyesedő ovális alakú elővédmü. A központi vármagtól 100 m-re nyugatra, 17,5 m-rel alacsonyabban egy további, kevésbé feltűnő, kerek alakú, az előzőhöz hasonló méretű előretolt védmű található erodált árokkal, külső oldalán sánccal (1. (a-b) ábra). A sajónémeti erődítményről egy 1460-as oklevél tesz említést, mely szerint a „fortalitio"-t Jan Giskra néhány nap alatt emelte 1459 előtt.

9 Később Antonio Bonfini emlékezett meg róla, aki szerint a „castellumot" Hunyadi Mátyás foglalta vissza 1460-ban.

10 Sajónémeti település birtoktörténeti viszonyai alapján azonban bizonyosan állítható, hogy a vár (első) létesítését nem a huszitákhoz köthetjük, az első formájában a 13. század végén emelhette a Bél nembéli Bekény család." Az Árpád-kori eredetet megerősítette a várban végzett szisztematikus terepbejárás és leletgyűjtés eredménye is, ugyanakkor a 15. századi - a Bonfini nyomán valószínűsíthető bratri használatra - is utalnak a megtalált késő középkori leletek. Nemcsak a felszíni régészeti leletek utalnak a késő középkori használatra, az előretolt védmű topográfiai helyzete és formája pontos analógiája a már említett, ásatással vizsgált zagyvafői objektumnak. így előretolt védmüvünket és feltehetőleg a további sajónémeti védműelemet joggal tarthatjuk huszita kori harcászati létesítménynek. Vadna-Vár-tető (Borsod-Abaúj-Zemplén megye): a 360 m (tszf) magasságú hegy a Bükk hegység északkeleti, kúpszerüen kiemelkedő legmagasabb sarokpontja a Sajó-völgy és a Bán-patak völgyének elágazása fölött 230 m-rel. A vár a hegy legmagasabb pontján, a kúpon helyezkedik el, azaz hegytetővár, amely domborzata széles körű láthatóságot biztosít. Megjegyzendő azonban, hogy a mai tengerszint feletti magassága lényegesen alacsonyabb a középkori szintektől. Az ásatások tanúbizonysága szerint a hegytető a 20. század második felének erdőgazdasági munkálatai során, annak planírozásai révén több méterrel alacsonyabb lett. A vármag egy ovális lefaragott sziklafelszín, melyet délről, keletről és északról egy markáns árok vesz körbe. Az ároknak a déli, délkeleti külső oldalán alacsony, erodált sánc emelkedik, közepén egy kitüremkedéssel, benne mélyedéssel. (A Novákiék által a sánc keleti oldalán ábrázolt félkör alakú kitüremkedésnek nincs nyoma a terepen. Már az ő szintvonalas térképükön is csupán enyhe domborzati elemként ábrázolták, mégis utólag egy markáns mesterséges elemet tettek rá. A 2008-as mikrodomborzati felmérésünk során inkább azt feltételeztük, hogy a sánc itt egyszerűen megszűnik és az árok vízelvezetését ezen szakaszon oldották meg.) Az árok északi oldalán folytatódik ismételten a sánc. Eme északi árokrész merőlegesen átvágja az innen lefutó gerincet, mely így egy háromszög alakú, keskeny, fokozatosan meredekké váló hátat alkot (2. (b) ábra). A várat először felmérő Nováki Gyula és Sándorfi György a déli oldali kitüremkedését 9 MOL DL 81396 10 Bonfini 1995. 727 (205).; Tóth-Szabó 1917. 317., 319. 11 Sajóncmeti birtokviszonyára Szörényi 2010. 8-9. 106