A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés

fekvő nagyméretű agyagkitermelő gödörkomplexumot (1.: S22-S27, S31; 2.: S35, S38, S41, S42) köthetünk. Az 1. gödörkomplexum S24 gödörrészében került elő egy melléklet nélküli temetkezés, melyben az elhunytat extrém zsugorított pózban temették el. A leletanyag alapján a szakáiháti kultúra településéhez tartozott két kisebb gödör (S2, S4), és használatban volt ebben az időben az S30 kút is. 16 objektum (sekély gödör, cölöplyuk) hovatartozása a középső neolitikumon belül nem határozható meg pontosabban. Nem tudjuk továbbá bizonyossággal az újkőkorhoz kapcsolni azt a 9 hosszúkás objektumot, melyek a felszínen elszórtan és eltérő tájolással jelentkeztek (S3, SÍ2, SÍ4, S21, S28, S36, S39, S43, S50), habár némelyik kis mennyiségű neolitikus leletanyagot szolgáltatott. Ezek az igen hosszú (203-370 cm), keskeny (30-73 cm), lekerekített végű, párhuzamos szélű gödrök 37-87 cm mélységüek voltak, és aljuk 6-22 cm-re összeszűkült. Hasonló jelenségek a szomszédos nagy-fertői lelőhelyen is előkerültek (1. alább). Legutóbb Rajna A. gyűjtötte össze ezeket, illetve értelmezésüket a Törökbálint-Egett-völgy lelőhelyen feltárt, sorban elhelyezkedő objektumok elemzése kapcsán (Rajna 2009, 329). Az elvégzett vizsgálatok alapján Rajna A. a bőrmegmunkálás folyamatához kapcsolja e jelenségeket (cserzőgödrök; Rajna 2009, 330-331). A 75. lelőhely objektumai csupán kisebb mennyiségű kerámiatöredéket és állatcsontot tartalmaztak. Az S24 temetkezésen kívül előkerült egy másik, az AVK-hoz vagy a szakáiháti kultúrához köthető sír is (S48). Ez a temetkezés közvetlenül a humuszréteg alatt helyezkedett el, a csontok igen rossz állapotban, hiányosan maradtak meg. A rekonstruálható tájolás DK-ENy, a fektetés iránya nem volt eldönthető. A valószínűleg ovális sírgödör alját tudtuk csak megfogni. Az S24 temetkezésével ellentétben az S48 sír halottját önálló sírgödörbe helyezték. A sírtól DK-re 11 m-re található két cölöplyuk (ÉK-DNy irányban). A települési jelenségek közül figyelmet érdemel a már említett S30 kút, melynek foltja a megnyitott felszínen 450 cm-es átmérővel jelentkezett. Az objektum kb. 60 cm mélységig tölcséresen szűkült, majd ettől kezdve alakja hengeressé vált, átmérője pedig 230 cm-re csökkent (2. kép). A kút fekete betöltés földje igen kemény volt, benne változó mennyiségű cserepet, állatcsontot és paticsot találtunk. 290 cm mélységben értük el a talajvizet. Ekkor talajfúrást végeztettünk, melynek során kiderült, hogy a kút betöltése még további 5 m-rel mélyed a jelenlegi talajvízszint alá. Ezt követően munkagéppel rézsűsre bontottuk a kút oldalfalait a víz szintjéig. A kútgyűrű mellett géppel lemélyítettünk egy szivattyúgödröt, majd folyamatos szivattyúzás mellett kézi erővel tovább bontottuk a kutat. E módszerrel még nagyjából 150 cm-t tudtunk lefelé haladni (3. kép), a talajvíz egyre gyorsabb feltörése miatt azonban ekkor fel kellett függeszteni a kézi munkát. Nagyjából 450 cm mélységtől gépi kanállal hoztuk fel a víz alól a környező altalajtól eltérő minőségű és színű kútbetöltést.

3 Leleteket, köztük vörösre festett cserépdarabokat még 4 méterrel a mai talajvíz szintje alatt is találtunk! Az ásatási felszíntől kb. 780 cm mélységben értük el a kút alját. Az objektum alján faszerkezet, vagy kútba esett edények maradványait nem észleltük. Megjegyzendő, hogy a kút betöltésének felső 290 cm-ében főként a szakáiháti kultúrához köthető leletanyagot találtunk, míg az ennél mélyebben elhelyezkedő részekből nagyobb mennyiségű AVK díszítésű kerámiatöredék is előkerült. A feldolgozás jelenlegi fázisában nem dönthető el, hogy a szakáiháti közösség egy már nem funkcionáló, 3 A felhozott földet femrostán átmostuk, hogy megtalálhassuk az összes leletet. 9