A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hazag Ádám: Borsodi források cigányokról a 18. század második felében

BORSODI FORRÁSOK CIGÁNYOKRÓL A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN HAZAG ÁDÁM A Herman Ottó Múzeum Történeti Osztálya 2009. évben megkezdte a BorsodAbaúj-Zemplén megyei települések kissebbségi kutatását. Első megbízása Sajószentpéter három kissebbségi önkormányzatának megbízásából érkezett, melynek keretében a német, a lengyel és cigány kisebbség történelmének megismertetését tűztük ki célul. Eddigi munkáim alapján a sajószentpéteri cigányság történeti hátterének tanulmányozását vállaltam magamra, annak reményében, hogy a történeti Borsod vármegye cigányságáról többet is megtudhatok a kutatások elvégeztével. Ahogyan előző írásokban is hivatkoztam rá, a Mária Terézia uralkodása alatt elkészült 1768-as országos cigányösszeírás Borsod vármegyére vonatkozó részeinek sajnálatosan nincsen nyomuk, sem a megyei, sem az országos levéltárakban, éppen ezért örültem meg annak a lehetőségnek, hogy alkalmam nyílik egy borsodi település cigánylakosságával foglalkozni. A kutatás számomra nem várt eredményt hozott, melyet kiegészített a Sajószentpéteren végzett terepmunka lehetősége, tovább bővítve a források által megörökített tényeket. A korszak kiválasztásánál eddigi kutatómunkámat és azt tartottam szem előtt, hogy ebből az időszakból találhatóak az első általam feltalált források, valamint azt is, hogy a cigányság körében mai napig is igen fontos szerepet játszik ez az időszak. Sajószentpéteri beszélgetéseim során többen is felemlítették Mária Teréziát, mint azt a személyt, aki „véget vetett a szép világnak" és rendeleteivel először próbálta asszimilálni a cigányságot, elvéve tőlük az addigi „szabadságot". Sajószentpéter városban három irányt tűztem ki célul, melyek alapján kutatásaimat végeztem: Sajószentpéter városkönyveit, korabeli cigányösszeírásokat, anyakönyveket, illetve az ott élő cigány lakosság elbeszéléseit vettem alapul. A feltalált források bemutatása írásom alapja. „Korai " összeírások A legkorábbi források a sajószentpéteri cigányságról az 1750-es években keletkezett összeírások. Ezek sokaságából azokat szeretném bemutatni, melyek megelőzik a Mária Terézia által 1767-ben elrendelt cigányösszeírások eredményeit. Elöljáróban ezekről a felmérésekről el kell mondani, hogy az adatok felvételében nem oly teljesek, mint a későbbiekben keletkezett hasonló jellegű forrásokéi. Az 1767-68-as és azt követő cigányösszeírások a letelepedett életmódot folytató cigányság életkörülményeivel, foglalkozásukkal, gyermekek számával és vallási hovatartozásukkal is foglalkozott, míg a korábbi összeírások, mintegy csak rögzítették az egyes településeken élő cigány családokat. Az adatokból kiderül, hogy ezek a családok mennyiben folytattak, folytathattak teljesen letelepült életmódot, hiszen az egymást egy-két évvel követő összeírások áttekintése után a felvett nevek vizsgálata alapján következtethetünk arra, hogy egyes családok eltűntek-e az adott településről. Sajnálatosan ezekből a forrásokból nem kapunk bővebb felvilágosítást arról, hogy az adott személyeknek milyen volt a családi állapota, hány