A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Marozsán Zsolt: Dohánytermesztők a Sajó-völgyben (A sajószentpéteri sváb kisebbség története)
a mezőgazdaság kollektivizálásának hatására nem volt igény további termesztésére. A falu lakói a környező üzemekben és a városokban kerestek munkát. A fiatalok igyekeztek közelebb kerülni munkahelyükhöz, így sokan költöztek a városba. A bányászat és az üveggyártás is utolsó napjait élte. Pont erre az időszakra, a 20. század végére kezdett elhalványulni az ősök emléke, a közös múlt eseményei legfeljebb egy-egy családi összejövetelen idéződtek fel. Dusnokra, az egykori bányászok, üveggyáriak szomszédjába új lakók költöztek, lassan kicserélődött a lakosság, a régi tradíciók kopni kezdtek. Ennek a veszélynek a felismerése sarkallta arra a közösségükért tenni szándékozó embereket, hogy mentsék értékeiket, kulturális, vallási és munkakultúrájukat egyaránt. Céljuk volt, hogy erősítsék önazonosságukat, és speciális értékeikkel gazdagítsák az ország kulturális életét. Mindezen felismerések ösztönözték őket arra, hogy a 2002-es önkormányzati választások alkalmával elinduljanak a nemzetiségi keretek között. A választópolgárok 1375 szavazatával lehetővé vált a Sajószentpéteri Német Kisebbségi Önkormányzat megalakulása. E lépés sokak szemében nem volt magától értetődő. Sokan nem is tudták, gondolták, hogy Sajószentpéteren német kisebbségi népcsoport létezik. Azt gondolhatták, hogy a Spitzmüllerek, Jakkelok, Helgertek, Schuszterek, Schweitzerek, Hermanok, Falierek mind-mind magyar ősökkel rendelkeznek. A tény vállalása, hogy igenis ők német származásúk, gyakran személyes kapcsolataikban is szült kétségeket, mondván, hogy az ismerősök korábban miért nem tudtak erről. Ennek legfőbb oka talán az lehetett, hogy az említett családok tagjai otthon sem nagyon beszéltek róla, mert a félelem a lelkekbe nagyon befészkelte magát. Ez nem meglepő, hisz szinte nincs is olyan család, ahonnan ne vittek volna el 1945-ben családtagokat „málenkij robotra". Az önkormányzat megalakulásának lehetőségét az 1993. évi LXXVII. törvény adta meg, mely rendelkezik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. Az országgyűlés kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez. E törvény alapján a 2002-es őszi önkormányzati választások alkalmával megalakult Sajószentpéteren a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat. Az önkormányzat megalakulása szinte azonnal új színt hozott a város társadalmi és kulturális életébe. Az idősebbekben elkezdett oldódni a félelem, mertek emlékezni az elszenvedett fájdalmakra is, és mára egyre nagyobb erővel törnek felszínre népszokásaik is. Első testületi ülésüket 2002. november 14-én tartották, melyen felállt a Német Kisebbségi Önkormányzat testülete, és megtörtént a vezetők választása is. A testület 5 fős volt, tagjai pedig Csáki Károlyné, Helgert János, Schweitzer György, Schweitzer Tamás és Spitzmüller Károly voltak. Első ciklusukban Csáki Károlynét választotta meg elnökévé a testület/ 9 elnökhelyettesnek pedig Schweitzer Tamást.™ A Pénzügyi Bizottság tagjai Helgert János, Schweitzer György és Csáki Károlyné lettek. 2002. december 11-én megtartott ülésükön hoztak határozatot arról, hogy részt kívánnak venni a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Német Önkormányzatok Szövetségének 69 NKÖ 2/2002. (XI. 14.) számú határozata. 70 NKÖ 3/2002. (XI. 14.) számú határozata.