A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Marozsán Zsolt: Dohánytermesztők a Sajó-völgyben (A sajószentpéteri sváb kisebbség története)

a mezőgazdaság kollektivizálásának hatására nem volt igény további termesztésére. A falu lakói a környező üzemekben és a városokban kerestek munkát. A fiatalok igyekez­tek közelebb kerülni munkahelyükhöz, így sokan költöztek a városba. A bányászat és az üveggyártás is utolsó napjait élte. Pont erre az időszakra, a 20. század végére kezdett elhalványulni az ősök emléke, a közös múlt eseményei legfeljebb egy-egy családi összejövetelen idéződtek fel. Dusnokra, az egykori bányászok, üveggyáriak szomszédjába új lakók költöztek, lassan kicserélődött a lakosság, a régi tradíciók kopni kezdtek. Ennek a veszélynek a felismerése sarkallta arra a közösségükért tenni szándékozó embereket, hogy mentsék értékeiket, kulturális, vallási és munkakultúrájukat egyaránt. Céljuk volt, hogy erősítsék önazonosságukat, és speciális értékeikkel gazdagítsák az or­szág kulturális életét. Mindezen felismerések ösztönözték őket arra, hogy a 2002-es önkormányzati vá­lasztások alkalmával elinduljanak a nemzetiségi keretek között. A választópolgárok 1375 szavazatával lehetővé vált a Sajószentpéteri Német Kisebbségi Önkormányzat megalaku­lása. E lépés sokak szemében nem volt magától értetődő. Sokan nem is tudták, gondol­ták, hogy Sajószentpéteren német kisebbségi népcsoport létezik. Azt gondolhatták, hogy a Spitzmüllerek, Jakkelok, Helgertek, Schuszterek, Schweitzerek, Hermanok, Falierek mind-mind magyar ősökkel rendelkeznek. A tény vállalása, hogy igenis ők német szár­mazásúk, gyakran személyes kapcsolataikban is szült kétségeket, mondván, hogy az is­merősök korábban miért nem tudtak erről. Ennek legfőbb oka talán az lehetett, hogy az említett családok tagjai otthon sem nagyon beszéltek róla, mert a félelem a lelkekbe nagyon befészkelte magát. Ez nem meglepő, hisz szinte nincs is olyan család, ahonnan ne vittek volna el 1945-ben családtagokat „málenkij robotra". Az önkormányzat megalakulásának lehetőségét az 1993. évi LXXVII. törvény adta meg, mely rendelkezik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. Az országgyűlés ki­nyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes embe­ri jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez. E törvény alapján a 2002-es őszi önkormányzati választások alkalmával megalakult Sajószentpéteren a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat. Az önkormányzat megala­kulása szinte azonnal új színt hozott a város társadalmi és kulturális életébe. Az időseb­bekben elkezdett oldódni a félelem, mertek emlékezni az elszenvedett fájdalmakra is, és mára egyre nagyobb erővel törnek felszínre népszokásaik is. Első testületi ülésüket 2002. november 14-én tartották, melyen felállt a Német Kisebbségi Önkormányzat testülete, és megtörtént a vezetők választása is. A testület 5 fős volt, tagjai pedig Csáki Károlyné, Helgert János, Schweitzer György, Schweitzer Tamás és Spitzmüller Károly voltak. Első ciklusukban Csáki Károlynét választotta meg elnöké­vé a testület/ 9 elnökhelyettesnek pedig Schweitzer Tamást.™ A Pénzügyi Bizottság tagjai Helgert János, Schweitzer György és Csáki Károlyné lettek. 2002. december 11-én megtartott ülésükön hoztak határozatot arról, hogy részt kí­vánnak venni a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Német Önkormányzatok Szövetségének 69 NKÖ 2/2002. (XI. 14.) számú határozata. 70 NKÖ 3/2002. (XI. 14.) számú határozata.

Next

/
Thumbnails
Contents