A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Zsófia: Garadna-elkerülő út, 1. lelőhely terra sigillata leletanyaga

az ö keze nyoma, így gyanítható, hogy a többi, fazekasának kilétére vonatkozóan információt nem szolgáltató rheinzaberni sigillata is Helenius köréhez köthető. A garadnai anyagban az egyetlen, formai szempontból bizonytalan lelet rheinzaberni termék: az S 202-es mélyítésből előkerült talán Drag. 18/3l-es tányér. Innen származik még az S 288-as ház Drag. 33 típusú csésze is, így elmondhatjuk, hogy a lelőhely sigillata anyagának legváltozatosabb darabjait a magát edényeivel legkevésbé képviselő rheinzaberni műhely szolgáltatta. A gondos kiképzés (a vékony, 0,5-0,9 cm-es falvastagság, a sötét szín), a különösen igényes díszítés jelenléte az Antoninus-korhoz köti ezeket a sigillatákat, mivel a későbbi időszakban tömegtermelésre átállt műhely áruja silányabb minőségű és egyre inkább díszítetlen volt. Emellett az a tény is erre az időszakra datálja a kerámiákat, hogy a Kr. u. 233/244 után gyártott termékek alig jutottak el Pannoniába a raetiai táborok pusztulása, ezáltal a keleti piacok fokozatos elvesztése miatt.

8 A garadnai leletek közül 17 Drag. 37-es típusú tál 23 darab töredéke került ki a westemdorfi fazekasok kezei közül.

9 Az edények készítőire vonatkozó információk szerint a Garadnán talált westemdorfi sigillaták közül kettőt Comitialis (S 150), négyet Helenius (S 41, S 129, S 150, S 202 DNy), egyet pedig Onniorix mester készített (S 111 ÉK). Érdekesség, hogy a műhely életének mindhárom korszaka jelen van tehát Garadnán, hiszen a kutatók e három mester ténykedése alapján határozták meg Westerndorf időrendjét. Pfaffenhofeni áruból 14 edény 20 darab töredéke került elő Garadnán. Öt edény készítőjeként Dicanust lehet megnevezni (nyesésből, S 58, S 110, S 154, S 251), aki a műhely létében megállapított két korszak közül a másodikba tartozott (ún. Dicanus-kör). Ezek közül hármon figyelhetők meg a mesterre igen jellemző gyöngysoros medalionok (Fölzer 830).

10 A műhely kerámiái két nagy csoportra oszthatók: a Helenius mester által készített pecsétlőket használó, Drag. 30 és Drag. 37 formájú edényeket és a kizárólag Drag. 37 típusú tálakat gyártó, már említett Dicanus-kör. Díszített terra sigillaták Az anyag leglátványosabb, legérdekesebb és elemzésre leginkább alkalmas része értelemszerűen a díszített terra sigillaták csoportja." Növényi motívummal díszített terra sigillata került elő az S 111 ÉNy-i és az S 111 ÉK-i mélyítésből, valamint az S 154-es gödörből. Mindhárom töredék más-más műhely jellegzetes vonásait viseli magán. Díszítő motívumaik, mestereik és származási helyük a következőként alakul: S 111 ÉNy: Ri-Fi Pl20-as mákfej motívum, B. F. Attoni, Rheinzabern 8 Gabler 2006. 74-81. 9 Kedvelt típusok voltak meg Wcstcrndorfban: Drag. 31, Drag. 32, Drag. 33, Drag. 38, Drag. 40, Drag 51 és Curie 23 (Gabler 2006. 84.). Ezek közül azonban Garadnán egy sem került elő. 10 Gabler 2006. 81-87. 11 A fejezetben használt rövidítések feloldása a következő: Drag. 18/31, Drag. 33, Drag. 37 - Terra sigillata fonnák. G-K E3, G-K E9, D3b - Gabler Dénes és Joachim Kellner díszítéstipológiájából vett besorolás, mellyel bizonyos féle tojásfüzér-mintát jelölnek. G-K 126, G-K 182, G-K 183, G-K 191, - Gabler és Kellner díszítéstipológiájából vett besorolás, vaddisznó- (G-K 126), gyümölcskosár- (G-K 182), csúcsos levél- (G-K 183) és félkörös díszítő-motívum (G-K 191) jelölésérc. Fölzer 830, Fölzer 848 - Kellner díszítéstipológiájából vett besorolás, gyöngyös körgyűrű (Fölzer 830) és rozetta-minta (Fölzer 848) jelölésére. Kellner 27, Kellner 38 - Kellner díszítéstipológiájából vett besorolás, kutya (Kellner 38) és oroszlán (Kellner 27) alakot jelölnek. Ri-Fi P120 - Mákfcj-motívumot jelölő jelzés H. Ricken és Ch. Fisher díszítéstipológiájában.