A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Daróczi-Szabó Márta: Garadna-elkerülő út 1. lelőhely (Garadna-Kovács tanya) germán állatcsontjainak vizsgálata
vannak az így létrehozott fonnák között, az állatok mérete, ami pedig egy igen fontos támpont lehetne, korszakonként is eltérő lehetett. Az előkerült két legkisebb marmagasságú egyed esetében még gyanakodhatunk szamarakra, azonban ló- illetve szamáröszvérek csontjainak a szétválasztása a kisebb lovakétól és nagyobb szamarakétól szinte teljesen lehetetlen. Kiskérődzők A több mint 1500 töredékből 220 esetben sikerült különválasztani a csontfelépítése alapján nagyon hasonló juhot és kecskét. Az előbbihez 203 csont tartozott, és mindössze 17 az utóbbihoz. Ez alapján valószínűsíteni lehet a juhok túlsúlyát a nyájak összetételében. 29 egyed marmagasságát 13 lehetett kiszámítani, a kapott értékeket a 4. ábrán mutatom be. Mivel a Kárpát-medencében élő germán népek állattartásáról szinte semmit sem tudunk, az itteni fajok értékelése (1. marmagasság) is nehézségekbe ütközik. A kiskérődzők többségének magassága 60-70 cm közé esik, de ezeket (párhuzamok híján) egyelőre szintén csak a római kori 69 cm-es átlagával lehet összevetni, amihez képest ezek az állatok valamennyivel alacsonyabbak. Noha a korszakból ismertek szarvtalan és csavart szarvú juhok is, ezek nyomára az anyagban nem akadtam. Az életkor szerinti eloszlásuk szinte teljesen megegyezik a szarvasmarhákéval, azaz a meghatározható korú csontok alig fele szánnazik kifejlett egyedektől. Ennek magyarázata is hasonló lehet, azaz a húsfogyasztásban betöltött jelentékeny szerep. Sertés A disznócsontok (darabszámukat tekintve) fontossági sonendben a marhák mögött a második helyen állnak. Nemmeghatározást 121 esetben, a szemfogak alapján tudtam végezni, az eredmény 70 kan és 51 koca. Marmagasságot 14 csak néhány rövidcsontból lehetett számítani, de mivel ezek jó része még fiatal egyedtől szánnazott, a tényleges magasságuknál kisebb értéket mutathatnak. Ennek ellenére az értékek 63,1 és 85,8 cm közé esnek (5. ábra), mert ezek a csontok már a fiatal egyedekben is hamar elérik felnőtt kori méretüket. így a becsült értékek közül a legnagyobbak már közelítettek a kisebb vaddisznók méreteihez. Ezek a példányok akár a házi- és vaddisznók keresztezésével is létrejöhettek. (Erre a későbbi korokból számos történeti és néprajzi példát ismerünk.) Mivel a sertések jobban kedvelik a vizenyősebb területeket, a kiskérődzők pedig a szárazabb, dimbes-dombos tájakat, a természeti környezet is erőteljesen befolyásolhatta, melyik faj egyedei voltak gyakoribbak egy adott településen. Ahogy az a 2. táblázatban is látható, úgy a kérődzőknél, mint a sertéseknél az Uerpmann-féle húsminőségi osztályok szerinti bontás a B, azaz közepes értékű részek fölényét mutatja. Ebben szerepet játszanak az amúgy is nagyobb számban megjelenő, és post mortem sokfelé töredező bordák. 13 Tcichcrt 1975, 51-69. 14 Tcichert 1969, 237-292.