A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Daróczi-Szabó Márta: Garadna-elkerülő út 1. lelőhely (Garadna-Kovács tanya) germán állatcsontjainak vizsgálata

GARADNA-ELKERÜLŐ ÚT 1. LELŐHELY (GARADNA-KOVÁCS TANYA) GERMÁN ÁLLATCSONTJAINAK VIZSGÁLATA DARÓCZI-SZABÓ MÁRTA A lelőhelyen több szakaszban, 2002 őszén, valamint 2003 nyarán és őszén folyt ásatás Csengeri Piroska és Pusztai Tamás vezetésével. A kutatások felszínre hoztak egy 2-3. századi germán települést. Az anyag vizsgálata nemcsak azért szerencsés, mert nagy mennyiségben állnak rendelkezésre állatcsontok, hanem azért is, mert a korszakba tartozó lelőhelyeken alig-alig történtek hasonló vizsgálatok. Mindössze négy ilyen akad, Vörös István végezte el a battonyai gepida

1 és a füzesabony-szikszópusztai germán településrészietek

2 vizsgálatát, Bökönyi Sándor egy másik császárkori germán anyagot közölt

3 Garadna-Kastély-zugról, Gál Erika

4 és a jelen írás szerzője

5 pedig Zamárdi-Kútvölgyidülő településének állatcsontjait dolgozta fel. Előbbi három lelőhely csontanyaga (163, 107 és 163 darab) mennyiségileg csak elenyésző hányada a Zamárdiból előkerült, de még inkább a Garadnán megtalált csontoknak. A teljesség kedvéért meg kell még említeni két, szintén a korszakba tartozó archeozoológiai elemzést: Bartosiewicz László a ménfőcsanaki langobard temető állatcsontjait dolgozta fel,

6 Vörös István egy másik munkájában

7 késő germán ló-kutya kettős sírokat elemzett. A temetőkben talált állatcsontok azonban mennyiségüknél és kultikus szerepüknél fogva ritkán feleltethetőek meg a települések anyagaival. Garadna-elkerülő út 1. lelőhelyéről összesen 12 312 darab állatcsont került elő. A megvizsgált csontok kétharmadát fajra, vagy legalább család szinten meg lehetett határozni. A többi töredék esetében olykor csak a gerinces osztályok elkülönítése volt lehetséges (1. táblázat). A csontok többsége konyhahulladék, számos darabon lehetett vágás-, (ritkábban nyúzás-), vagy különféle fokú égésnyomokat megfigyelni, bár utóbbiak akár a csontanyag utólagos átégéséből is származhattak. Gyakran észleltem rágásnyomokat is a töredékek felszínén, ezek leggyakrabban kutyáktól származtak, ritkábban emberektől és rágcsálóktól. Néhány kutyavázat és kutyakoponyát kultikus áldozatként lehetett értelmezni. Szintén elkülönültek az ételhulladéktól azok a megmunkált csontok, amelyek félkész, rontott, vagy használat közben eltört állapotban kerültek a szemétbe. Néhányuk esetében meglepőnek tűnik, hogy az eszköz ép, még használható, valami miatt mégis kidobásra ítélték. E mögött állhat véletlen (elvesztés), de épp ellenkezőleg, számunkra nehezen értelmezhető tudatos emberi szándék is. 1 Vörös-Szabó 1979,218-230. 2 Vörös 1991, 195-200. 3 Salamon-Török 1960. 145-171. 4 Gál 2007, 299-308. 5 Daróczi-Szabó 1. Kézirat. 6 Bartosiewicz In press. 7 Vörös 1999, 121-151.