A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Boros László: Beszélgetés a 75 éves Frisnyák Sándor professzorral

BESZÉLGETÉS A 75 ÉVES FRISNYÁK SÁNDOR PROFESSZORRAL BOROS LÁSZLÓ Frisnyák Sándor rövid életrajza 1934. május 14-én született Szikszón, a Felvidék déli peremén. Ősei a Felvidékről származnak és szinte kivétel nélkül falusi és mezővárosi kézművesmesterek (cipészek, csizmadiák és szűcsök) voltak. 1934-ben Miskolcra költöztek, itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait. 1952-ben érettségizett, majd az Egri Tanárképző Főiskolán általános iskolai, később - már munka mellett - az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett, kitűnő minősítéssel. A Mályiban töltött pályakezdő évei után a Tudományos Ismeretterjesztő Társulathoz került, ahol a természettudományi titkári feladatokat látta el, később pedig a Borsodi Szemle c. folyóiratot is szerkesztette. Hivatali elfoglaltsága mellett tudományos kutatásokat is folytatott (először a Bükk természetföldrajzával, majd a megye társadalom- és gazdaságföldrajzával foglalkozott). Miskolc iparföldrajza témaköréből írta egyetemi doktori értekezését (1968). 1963-tól 1966-ig a szegedi tanárképző főiskolán Szabó László professzor tanszékén főiskolai adjunktus, majd 1966-tól 1968-ig Miskolcon gimnáziumi tanár. 1968-ban megpályázta és elnyerte a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán meghirdetett tanszékvezetői állást (először adjunktusi, 1971-ben docensi, 1977-ben főiskolai tanári kinevezést kapott). Tanszékvezetői munkája és a tudományos közéleti tevékenysége mellett 1972-től 1987-ig, öt ciklusban a főigazgató-helyettesi szerepkört is ellátta. Főigazgató-helyettesként kiemelkedő érdemeket szerzett a természettudományi tanszékcsoport fejlesztésében, az oktatás és a tudományos kutatás tárgyi és személyi jeltételeinek megteremtésében. Szerkesztette a főiskolai tudományos közleményeket, s aktív szerepet vállalt a főiskolai tantervek kimunkálásában, az ált. iskolai földrajztanárképzés tartalmimódszertani korszerűsítését szolgáló feladatok megoldásában és a főiskolai tankönyvek írásában-szerkesztésében. Több évtizede jelentős szereplője a tudományos közéletnek, pl. tagja az MTA Földrajzi Tudományos Bizottságának, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, külső alapító tagként a Pécsi Földtudományok Doktori Iskola minősítő eljárásaiban opponens vagy bizottsági tagként tevékenykedik. Az 1970-es évek közepétől először a Nyírség és a Felső-Tisza-vidék, majd a Zempléni-hegység történeti földrajzát és a történeti geográfia tudományelméleti és módszertani kérdéseit vizsgálta. Kutatási eredményeit kandidátusi értekezésében foglalta össze (1983), később vizsgálatait kiterjesztette a Kárpát-medence teljes területére. 1945-től hazánkban elsőként indított speciális kollégiumot Magyarország történeti földrajza témaköréből, s ennek anyagát 1990-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó megjelentette. Könyvét a geográfus szakma (itthon és külföldön) kedvezően fogadta, a magyar földrajztudomány jelentős eredményeként, tartalmában és módszerében modem alkotásként értékelték. 1997-ben habilitált, s ezt követően egyetemi tanári kinevezést kapott. 2000-ben a Tájak és tevékenységi formák c. könyvével (amelyhez életmű-összegező téziseket csatolt) akadémiai doktori fokozatot szerzett. Négy önálló könyve jelent meg, kb. 80-85 könyv, mo-