A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szűts István Gergely: A szervezett szabadidő jellegzetességei Miskolcon az 1950-60-as években

viselkedésmódját meghatározták. E sokszor alig érzékelhető kettősség tükrében különösen érdekes, hogy maguk a szabadidőt eltöltők hogyan viszonyultak ezekhez a keretekhez, azaz a mindennapok során mindez mennyire befolyásolta életmódjukat. Az interjúalanyok többsége tehát nehezen tudott különbséget tenni a szervezett és az önállóan alakított szabadidő fogalmai között, hiszen sokszor már a „szervezett szabadidő" fogalmát sem igazán értették. Többségük számára a szabadidő mentes volt minden politikától, a diktatúra intézményeitől, legalábbis privát életük apró momentumaival kapcsolatban erre emlékeztek. Csak kevesen gondoltak minderre úgy vissza, hogy annak idején a szervezett szabadidős kereteket szét kívánták volna feszíteni, vagy valaha is felülbírálták volna a felkínált lehetőségeket. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy mindez, legalábbis emlékezetükben nem számított kérdésnek, azaz megfelelt igényeiknek. Ahogy arra az előzőekben már utaltunk jól látható, hogy a szabadidős, szórakozási szokások sokszor a munkahelyi közösségekhez kötődtek, ami a hatalom szervezett szabadidős elképzeléseinek részben meg is felelt. Mindezzel azonban nem elégedtek meg és bizonyos indirekt módszerekkel a brigádokat igyekeztek a munkaidőn kívül is „szemmel tartani", például különböző vetélkedőkön, továbbképzéseken és más programokon egyben tartani. Tennészetesen ennek ellenére a szabadidőnek megvoltak azok a részei is, amelyet privát módon, egyéni igények szerint töltöttek el. A brigádokkal kapcsolatban érdemes utalni arra, hogy az 1960-as években elinduló szocialista mozgalom nemcsak a munkahelyi, hanem a szabadidős szokásokban is komoly változásokat eredményezett. „A szocialista brigádmozgalom nagy társadalmi és politikai erő, melyre a gazdasági és nevelőmunkában egyaránt mind fokozottabban építhetünk. "

20 Ennek megvalósítása pedig a szakszervezetek fontos feladata lett. Kétségtelen, hogy a munkahelyi brigádmozgalom valóban kollektív érvényű volt, erre utal, hogy interjúalanyaink többsége a szabadidő és a munkahely kapcsán szinte kivétel nélkül kitértek erre a politikai-gazdasági és társadalmi, tehát meglehetősen összetett intézményre. A brigádok alapvetően munkaszervezeti egységek voltak, ebből adódóan szinte minden üzemben és gyárban létrejöttek ezek az egyes termelési egységhez kötődő csoportok. Azonban ezen túl valóban volt bizonyos közösségformáló szerepük is. Egyik interjúalanyunk visszaemlékezésében meglehetősen plasztikusan mutatta be a brigádok szakmai és társadalmi kapcsolatait. „Na most az acélgyártás az kimondottan brigádmunka. Maga közvetlenül a nyersacél előállítása. Mert egy kemencének 5-6, 8, attól függ, milyen nagyságrendű volt a kemence, ennyi volt a személyi állománya. És hát ezek egymást ki kellett, hogy segítsék. És akkor az, hogy kisegítették egymást, ugye önálló brigádokba alakultak, meg önálló értékelés. Tehát ott kezdődött az egész, hogy egy-egy kemencének a személyi állományának a teljesítményét értékeltük, és az értékelés alapján volt a fizetésük. Változott a fizetésük. Teljesítménybérrel és egyebek. Na most ez aztán összehozta az embereket, egymás iránt érzett felelősség mellett. "

2I A közösségi események jellegével és szereplőivel kapcsolatban leginkább a brigádok kerültek előtérbe, olyan jelzőkkel társítva, mint a munkahely, szabadidő és kollegialitás. Azt hogy azonos vagy közel álló szakmába dolgozó emberek alkottak egy brigádot. Négy, öt, tíz, melyik milyen emberek, és azok szinte barátokká lettek, tehát több mint munkahelyi kapcsolat. Az már barátság, és családi kapcsolat is lett, szóval olyan emberek 20 Simó 1970. 12. 21 Interjú J. Jánossal (1935) 2008.12. 18. Az interjút Korsós Bettina és Fáy Ádám készítette.