A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szűts István Gergely: A szervezett szabadidő jellegzetességei Miskolcon az 1950-60-as években

képzelik, arról sajnos nem közöl részleteket. Nem tudni, hogy a propaganda vagy az emberek igénye vezetett oda, hogy a túrázás a korszak egyik legjellegzetesebb szabadidős szokásává vált. Ezt igazolják az általunk megkérdezett interjúalanyok is, akik szinte kivétel nélkül szabadidős szokásaik közt elsőként, mint valami közös élményt említették meg a túrázást. Bizonyos csoportok, főként vállalati szakosztályokba tömörültek számára nemcsak szabadidős tevékenységgé, hanem életformává vált a rendszeres mozgás.

17 A szabadidőt szervező füzet következő tanácsként a városnéző sétát ajánlja, mindezt úgy, hogy a főváros és a nagyvárosok közkedvelt látnivalói mellett a csoportok ne feledkezzenek el megállni az új szocialista létesítmények előtt sem. Érdekes, hogy a társas utakkal kapcsolatban nem a belföldi, hanem inkább az akkor még kivételnek számító külföldi utakat említették. Természetesen a baráti országok szerepelnek a listán, az utazás (meghatározott határok között) elsősorban az 1960-as évek végétől valóban elérhetővé vált, erre utal, hogy interjúalanyaink kivétel nélkül legalább egyszer jártak Csehszlovákiában vagy Romániában, illetve jóval kevesebb alkalommal az NDK-ban és Lengyelországban. Az utak többsége szervezett volt, elsősorban az üzemek, a szakszervezet vagy valamelyik természetjáró egyesület irányításával juthattak el külföldre. Egy példa erre a Diósgyőri Gépgyár, Alapanyag részlegénél dolgozó egykori segédmunkás visszaemlékezése. „ ... volt olyan is, hogy külföldre ment el a brigád. Külföldi kirándulást is szerveztek. Abba az időbe, amikor nagyon nehéz volt. 50-60-as években, akkor egyénileg nem nagykőn lehetett menni, csoportosan lehetett menni csak. "

1S Harmadikként a kiállítás- és színházlátogatás szerepel, majd igaz, csak néhány mondat erejéig, de feltűnnek az egyéni és kis közösségeknek szóló elismert kedvtelések is. A privát elfoglaltságok között voltak támogatott, a szakszervezeti vezetők, propagandisták által gyakorta ajánlott hobbik is. Egyik ilyen volt a kisállattartás, amely a visszaemlékezők szerint különösen az 1960-as évek elejétől hódított. „Viszont voltak igen, nyulak, fater próbálkozott galambbal is, de nyulai azok többször is voltak. Szomszédoknak is volt. "

19 Az itt bemutatott szabadidős mintákból jól kivehető, hogy az állam igyekezett a szabadidős szokások minél nagyobb szeletét ellenőrizni. Az eltöltött szabadidő Az interjúkból úgy tűnik, hogy az emlékezők többsége a szabadidő kapcsán egyértelműen a szórakozásra asszociált, illetve ezzel összefüggésben az is megállapítható, hogy nem igazán tett különbséget a szervezett, tehát irányított és az egyénileg megalkotott szabadidős modellek között. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hatalom által szervezett és fenntartott tevékenységek teljes egészében lefedték a szabadidőt, és azt sem, hogy minden egyénileg zajlott volna, sokkal inkább arra utal, hogy az emlékezők a szabadidő, ezen belül a szórakozás kapcsán elsődlegesen a munkahelyhez kötődő eseményekre emlékeztek. Mégis tetten érhető ezzel kapcsolatban egyfajta olyan kettősség, amely szerint egyfelől létezett egy központilag szervezett és ellenőrzött szabadidős minta (alapvetően politikaerkölcsi alapokon), valamint ezzel párhuzamosan vagy akár ennek gyakorlati példájaként azok az életmódot meghatározó szokások, amelyek a dolgozók 17 Miskolcon ebben az időben a legaktívabb természetjáró szakosztályok a Miskolci Helyiipar, a Miskolci Vasutas (MVSC) valamint a DVTK voltak. 18 Interjú J. Jánossal (1935) 2008.12. 18. Az interjút Korsós Bettina és Fáy Ádám készítette. 19 Interjú G. Lászlóval (1940) 2008. 11. 21. Az interjút Darázs Richárd készítette.