A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hajdú Ildikó: Acélváros (Társadalom és építészet kölcsönhatásában)

tékben a mennyiségi lakásépítés válik dominánssá, amelynek érdekében a '60-as évek utolsó éveiben Alsózsolcán házgyárat is építettek. Ezen folyamatokkal az építészetben is megjelenő lömegtermelési szemlélettel a minőségi termelés helyett a mennyiség lesz uralkodó. Minél több lakás megépítése a cél, ahol a technológia már teljes mértékben determinálja az építészetet. A tervezés leredukálódik az előre gyártott elemekből összeállítható lakások korlátozott variációira. A bérháztömböknél teljesen eltűnik a díszítésre való törekvés, részben a funkció és technológia által meghatározott építészeti szemlélet, részben azok költségnövelő tényezői miatt. Szintén a költségcsökkentés eredményeként, romlott az épületek minősége is: „a későbbi periódusokban, a modem ipari építészeti technológia változó színvonala szerint elkészült városrészek és új városok rosszabb minőségűek a mennyiségi lakásépítés szemlélete, a lakássűrűség növelésének célja, a közintézmények elspórolása, az intézmények túlzott centralizációja, az egyhangú építészeti megoldások miatt."

74 Befejezés Központi helyzetű ipari várossá vált a II. világháború után Miskolc, amely a környező régióból, az iparosítás által teremtett új munkalehetőségekkel kecsegtetve, és a mezőgazdaság ellehetetlenítésével közel 200 000 embert vonzott magához. Elhelyezésükre, letelepítésükre a várostervezés a régi városszövetet megbontotta, újrakonstruálta. Új városrészeket generált a város „régi" területén belül és azokon kívül is, amely teljesen új arculatot adott a településnek. Házak, lakások, utcák és terek tűntek el, illetve születtek helyükön újak. Ezzel párhuzamosan társadalmi konfliktusok sora generálódott. Feszültség keletkezett a városba betelepülők és a helybeli lakosok között, de a társadalom és a - kialakuló új - tér viszonyában is. Az új teret értelmeznie kellett az itt élőknek, a betelepülőknek, mint ahogy a várostervezésnek, és kölcsönösen el kellett fogadnia a régi lakosságnak és a betelepülőknek egymástól különböző viselkedésmintáit. Társadalom és építészet, régi és új egymásra hatásában nyerte el a város mai arculatát. A kölcsönös egymáshoz való alkalmazkodás nem ment zökkenőmentesen, bár számos tényező segítette. Ezek között meg kell említeni a politikai ideológia felülről szervező, irányító jellegét, amellyel részben szemben, részben annak hatása alatt új közösségi élet szerveződött egy olyan térben, amelyet valójában - még ha képletesen is, de - a betelepülők építettek, velük épült, és amely részben az új városlakók számára jobb, magasabb komfortfokozatú életkörülményeket teremtett, amelyre így emlékszik vissza egy, a kiliáni városrészbe 1963-ban költöző interjúalany: „ Tulajdonképpen, ahhoz képest nagyon jó volt, mert új lakás, új helyen, új környezetben. Minden új volt, tehát én a város egyik végéről jöttem a város másik végére, mert akkor még nem volt ennyire kiépülve a Berekalja, tehát volt a város a Kiliánig, meg kifele Diósgyőrig a falu rész. Teljesen más volt a struktúra, személyileg is és egyébként is. "

1S A mesterséges élettér, a környezet bár drasztikus átalakuláson ment keresztül, a hétköznapokban a lakosok kevés figyelmet fordítottak erre. A lakáskérdést az egyének szempontjából elsődlegesen, főleg az '50-60-as években nem az infrastruktúra, a lakás komfortfokozata vagy az ott élő közösség határozta meg, és a hely - elsődlegesen a munkahelytől való távolság - is inkább csak a '70-es évektől kezdett megjelenni a lakásra vá74 Szirmai 1988. 75 Interjúrészlet, B.-né.