A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

Az ikonográfiái program némileg módosul, vagy inkább új színezetet kap, ha az arnótfalvi Mária-oltár szentjei közé felsorakoztatjuk a külső táblák figuráit is. Ezek időközben már elhalványultak, de a 20. század elején még nyomokban láthatók voltak. A nagyhéten látható oltárképek ugyancsak négy szentet ábrázoltak, négy férfit, Szent Istvánt, Imrét, Szent Adalbertet és Szent Miklóst,

76 vagyis a magyar Szentkirályokat (László nélkül!) és a csehországi származású, de Lengyelországban és Magyarországon is működött Adalbertet, aki az első esztergomi préposti templom névszentje is volt. Adalbert (lengyelül: Wojciech) nemcsak Lengyelországban, Csehországban (Prága második püspöke volt), hanem a lengyelek és németek, valamint csehek lakta Sziléziában is vallásos tisztelet tárgya volt, amit erősített, hogy a gnieznoi/gneseni érsekség, amelyhez a boroszlói egyházmegye is tartozott, szintén Szent Adalbertet/Vojteket választotta patrónusának, akinek ereklyéit 1000 körül már a főegyházmegye gnieznoi katedrálisában őrizték. Adalbert kultusza, bár nem vetekedhetett Szent Hedvigével, a kései középkorban szélesebb lett Sziléziában, több plébánia is viselte a nevét.

77 A középkori Boroszlóban a domonkosok Adalbertnek szentelték templomukat, s ebben állították fel az egyik első Hedvig-kápolnát. A Szepesség egészen a 18. század végéig az esztergomi főegyházmegye joghatósága alá tartozott, így az esztergomi préposti templom majd főszékesegyház patrónusának tisztelete az érsekség területén mélyebb volt, mint az ország más vidékein. A Szentkirályokkal való együttes ábrázolásánál az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Adalbert és Szent István személyesen is ismerték egymást, a legendák még keresztségről, bérmálásról is szólnak, sőt Adalbertet a bajor királyi ház, s így Gizella királyné rokonának is tartották. Mind Rókus, mind Adalbert a Schedel-krónikában is szerepel, a metszelek az ikonográfiái kánont, egyben a két szent „foglalkozását" mutatják: Rókus zarándokként, Adalbert püspökként jelenik meg (11. kép).

78 Ha az arnótfalvi oltár főtáblája és a belső képek inkább az idegenséget, a Magyarországon kívüli világot jelenítették meg a korabeli szemlélőnek, hiszen egyik-másik szent még ismeretlen lehetett a kortársaknak, a férfiszentek, kivált a Szentkirályok már mindenkiben a közelség, „otthonosság" érzetét ébreszthettek fel. Az Árpád-ház szentjei és az Árpád-háziak szent püspöke, Adalbert feltétlenül a Magyar Királyságot, az ország és elitje szuverén politikai, sőt spirituális hatalmát volt hivatva kifejezni. Árpád-házi/ Thüringiai Szent Erzsébet lehetett a kapocs a két szféra között, aki magyarként német szent lett, ahogy Andechs-Meráni Hedvig németként sziléziai (lengyel?, cseh?, német?). Talán hasonló funkciót kapott Adalbert szerepeltetése is, az egyszerű szemlélő egyébként valószínűen őt sem azonosíthatta egykönnyen püspöki ornátusában, hiszen püspökszentből számosat ismertek. A Mazoviai hercegi családban azonban, ahonnan Tescheni Hedvig anyja származott, Adalbert, Lengyelország védőszentje, akinek ereklyéit Lengyelország vallási központjában, a gnieznoi katedrálisban őrizték, ugyancsak „háziszentnek" számíthatott. A szentek két szférája a nyugati, illetve közép-európai szentség egységének, a nyugati egyház és az európai politikum, valamint a politikai és spirituális hatalmat egyaránt képviselő magyarországi szentek „összeboronálásának" üzenetét hordozza. Ez I. Mátyás, II. Ulászló és a Szapolyaiak regnálásának korában talán a hatalmi ambíciók jogosságát vagy létjogosultságát is jelenthette. 76 Divald 1906. 36. A pozsonyi katalógus Szt. Miklós helyett Szt. Mártont nevezi meg. Gótika 2003. Kat. sz. 4.56. 77 Mrozowicz 2006. 5-6. 78 Schcdcl 1493. Buch. íí. CLXXXII, CCXXVII.