A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Szabó Lilla: „Külön világban és külön időben" (Az Amerikában élő magyar képzőművészek és művészetük. A hivatalos magyar állásfoglalás az Amerikában élő magyar képzőművészekről)
A több művésszel képviselt országos kiállítások felsorolásakor megemlítenénk az 1938-ban, New Yorkban rendezett, a Szlovákia területén élő művészek legnagyobb kiállítását is. A két világháború közötti időszak szlovákiai magyar képzőművészetének kritikusa, Brogyányi Kálmán is írt e kiállítás magyar tagjairól. (Mint tudjuk, a volt szocialista tábor valamennyi országában uralkodó szocreál miatt hasonlóan alakult a művészettörténeti kutatások helyzete.) Az adatok feltáratlan volta miatt egyelőre tisztázatlan előttünk az első világháború előtt, majd a két világháború között Amerikába kikerült művészek tájékozódási lehetősége és szponzorációja. Mint ahogy azt sem tudjuk felmérni, hogy hogyan viszonyultak az amerikai körülményekhez, mennyire hatottak művészetükre az ottani körülmények - vagy: hogy milyen külső inspirációs hatások érték őket. Egyéni kiállítások és próbálkozások fejezet alatt tárgyalhatnánk: Pogány Willy , a szecesszióból az expresszionizmus felé hajló művészetét. Pogány az első világháború után telepedett le Amerikában, ahol ismert művésszé vált: a Metropolitan Opera díszlet- és jelmeztervezője, és számos szálloda freskójának készítője. Pólya Tibor 1925-ben történő kiutazását. Egyévi kint tartózkodása alatt sikerült rajzait egy önálló grafikai mappában kiadnia. 1926-ban, New Yorkban volt kiállítása Scheiber Hugó nak, kinek a berlini Der Sturm szerkesztője és kiállításszervezője, Herwart Waiden intézte az amerikai bemutatkozását. Ugyanő segített Kádár Bélá nak, aki 1928-ban érkezett ki és egy évig élt az USA-ban. Nevükkel kapcsolatban meg kell említenünk az 1927-ben, Torontóban (The Société Anonyme Art Gallery of Toronto) bemutatott vándorkiállítást, melyen rajtuk kívül Huszár Vilmos . Moholy-Nagy László . Péri László alkotásai szerepeltek. 1919-1930 között az USA-ban élt Tihanyi Lajos festőművész, aki Katherine Dreier, Marcel Duchamp élettársa, mükritikus és gyűjtő közreműködésével utazott ki az Újvilágba. 1929-ben Brooklyn-ban nyílt kiállítása. 1932-ben az USA-ba távozott és Hollywoodban, Korda Zoltán rendező mellett kezdett el dolgozni Zilzer Gyula festő. 1934-ben Csóka István nősülés révén származott el Amerikába. A Hunter College, Parson School of Fine Arts-n tanított, a magyar grafika hagyományait folytatva. 1935. januárjától hosszabb ideig élt New Yorkban Aba-Novák Vilmos , a magyar festészet egyik kiemelkedő alakja. (Két évvel a jászszentandrási freskók elkészülte után utazott ki Amerikába. És ismerjük, hogy kb. ebben a periódusban volt a híres festő tanítványa Dómján József.) Aba-Novák egyetlen kiállításáról tudunk, amely a Carnegie Institute-ban volt New Yorkban. Aba-Novák egy magyar kulturális szigetet, egy American - Hungarian Academy-t is szeretett volna New Yorkban alapítani, amelyben a magyar és amerikai művészek egyaránt közreműködtek volna. Bár a terve nem sikerült, mégis felmerül a kérdés, hogy ezt a képzést milyen formában képzelte el, esetleg a Római Collegium Hungaricum példájára gondolta el, ahol ő maga is posztgraduális képzésen járt 1928-1930-ban? És ha igen, akkor adódik a kérdés: hogyan fért meg esetlegesen egymás mellett az elképzeléseiben az olasz klasszicizmus és Amerika modernsége? Vagy éppen a neoklasszicizmust szerette volna átplántálni Amerikába? Vagy a kettőt együtt képzelte? Természetesen a nevek közül számos kimaradt. Egy, a korszakot és a problémákat átfogóan ismertető előadás nem is vállalkozhat többre. Végezetül szeretnék rátérni Dómján József festőművész személyére. 1956-ban távozott el Magyarországról. A forradalom alatt éppen Svájcban, Genfben tartózkodott, hivatalos kiküldetésben kiállításon vett részt. Tudjuk róla, hogy 1945 után, a szocializmus alatt számos külföldi kiállításon, hosszabb tanulmányutakon is járt (1948, Helsinki, 1952. luganói nemzetközi grafikai kiállítás, 1955-ben hosszabb utat tesz Mongóliában,
