A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Pirint Andrea: Ecsettel, szóval és tettel. Bartus Ödön (1888-1950) festőművész munkássága
kórészleteit lemásolja, 34 az ahhoz hasonló értékmentő akció volt, amire a század legelején épp Kiss Lajos mutatott példát. A tanítvány a mester nyomdokain haladt tovább. A képzőművészet határmezsgyéin Bartus historikus szemlélete, egyben szándéka a múlt emlékeinek megmentésére más téren is megmutatkozik. A restaurátorkodásra gondolunk itt, amire Kiss Lajos ugyancsak jó példát mutatott már. Bartus festmény-helyreállító ténykedéséről legelőször az 1928-as tavaszi kiállításának fennmaradt katalógusából szerzünk tudomást. A frissen festett művek mellett büszkén állít ki egy általa restaurált 17. századi olajfestményt, szemléltetve különben a javítás előtti állapotot is. Majd a katalógus utolsó tétele: „Egy nagyon megrongálódott olajfestmény restaurálása (Restaurálta Bartus Ö.)". Hogy magát a folyamatot miképpen installálta, aligha tudjuk meg, mindenesetre az új tevékenység fölött érzett elégedett öröm teljes mértékben átsüt a címadáson. Lux Margit portréja is mutatta, hogy a festőkre - a megrendelők igényei és kívánalmai szerint - igen sokrétű feladatok hárultak. A sajtófotózás általános elterjedése előtt a napilapok képi tudósításai, sajátos illusztrálása is a helyi művészemberekre várt. Az efféle megbízás természetesen Bartust sem kerülte el. 35 Az ilyen-olyan apropóból, vagy épp hivatali reprezentációs okokból rendelt portrék mellett a címerfestés és a díszoklevelek készítése is a teljesitendő feladatok közé tartozott a korban. Bartus ilyen jellegű munkájáról 1929-ből tudunk, amikor is Sajókaza község megrendelésére készített díszoklevelet. A fényképről ismert oklevélen kívül más, hasonló típusú munkájáról egyelőre nincs tudomásunk, ám biztosra vesszük, hogy nem ez volt az egyetlen. Ez a szilárd meggyőződésünk abból táplálkozik, hogy lehetőségünk van tanulmányozni a művész hagyatékában fennmaradt kéziratos jegyzeteket, melyek között egy nagyobb egység valójában nem is pusztán jegyzetapparátus, hanem önálló kötetbe foglalt címertani kézikönyv. 36 Ennek előszavát Bartus így kezdi: „E jegyzet elkészítésével az volt a célom egyrészt, hogy a heraldikára vonatkozó tudnivalókat rövid foglalatban állítsam össze magamnak [kiemelés Bartustól], másrészt, hogy ezen ismeretek lejegyzésével a ma igen nehezen megszerezhető - s heraldikával foglalkozó - szakmunkák pótlására egy kis kézikönyvem legyen. Eleinte csupán a legszükségesebb gyakorlati szabályokat akartam feljegyezni. így keletkezett a 7-10 oldalon található szabályok rövid kivonata, mely főleg a címerfestés, díszoklevelek készítése stb. alkalmával tesz szolgálatot." A festő számára tehát fontos volt a heraldikai ismeretekben való elmélyülés, önmagának ilyen irányban való kiképezése. Erősen valószínűsíthető, hogy a címertani összefoglalás 1932-ben történő elkészítésével az akkortájt végzett gyakorlati munkája során felmerülő tudásbeli hiányosságokat igyekezett pótolni. Heraldikai kötetét Bartus olyan alapossággal és olyan igényességgel állította össze, hogy az az érzésünk, a kötet nyomdai úton történő kiadatásával kacérkodott. Gyöngybetűkkel írott, precízen szerkesztett ábrákkal megtűzdelt, rövidítésjegyzékkel, színtáblával, szótár34 A szalonnai freskók vízfestménymásolatait a HOM Helytörténeti Adattára őrzi: 53.2165.1-2., 53.4053.1. Egy freskótöredéket öt évvel később, 1927-ben táblaképen is megfestett - olaj, vászon 78,5x219 cm (A HOM KGy nyilvántartásában: 99.133.) 35 Bartus Ödön rajzai egy miskolci bírósági tárgyalás főszereplőiről (elnök, vádlott, koronatanúk). Reggeli Hírlap 1921. máj. 22. 4-6. 36 Heraldikai jegyzet. Összeállította: Bartus Ödön festőművész, tanár. Miskolc, 1932. január-február hó. HOM Képzőművészeti Adattár 2005.8.1.
