A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Sümegi György: Adalékok a miskolci művésztelep történetéhez

Annál inkább a környezet. Nagy kert bokrokkal, egy óriási mogyorófával, a tágas terület telehintve vadvirággal, túl buja rétek, másfelől enyhe dombok egészen az Avasig: a szabad természet is közel, a város is közel, ezt nem szabad elszalasztani. Több szempont tette kívánatossá. Miskolc közönsége egyike a legműveltebbeknek: a művésztelep révén talán közvetlenebb kapcsolatot lehet teremteni közte és a művészet közt. Az első világháború után a nagybányai művész-közösség elveszett ránk nézve: fontos szerepét kivált az ifjúság érdekében pótolni kell legalább a nyári időszakban, amely a legalkalmasabb a szabadban való festésre. Szép, szép, de mit kezdünk ezekkel az üres falakkal, amelyeknek egy része lejtőre lévén építve, közeledni látszott a megrogyáshoz. 1921-ben sem az állam, sem Miskolc városának pénztárai nem örvendtek a virulás állapotának, honnan szerezzünk födözetet a sok hiány kifoltozására? Be kellett érnünk félmegoldásokkal, bár ezek is nagy fejfájásokat okoztak hivatalos helyeken. És mégis, már-már reménytelennek látszó epizódoktól fűszerezve, nagy nehezen meglett a művésztelep. Egyelőre azonban csupán a telekkönyvben. Életet, munka lehetőségét vinni e sivár falak közé: külön gond volt. Föl kellett vetni a kérdést, hogy a Főiskola művész-tanárai közül ki vállalná ott a vezetést, a növendékek tanulmányainak irányítását. Ki volna hajlandó nyári pihenőjét, művész-munkálkodásának jó részét feláldozni, és jóformán semmiből megszervezni az új intézményt? Ilyen önfeláldozó mester akadt Benkhard professzor személyében. Nélküle ez a telep csak aktákban élte volna papíros-életét. Pedig nem ez volt a célunk. Mintegy huszonöt főiskolai növendék jelentkezett a telepre, ez a szám a későbbi években is körülbelül állandó maradt. Eleinte azonban nem lehetett őket magában az épületben elhelyezni, mert ennek félig-meddig még lakható részét szükséglakás címén idegenek foglalták el. Közös konyhára gondolni sem lehetett. Szemben a teleppel árváskodott egy Vörös Rákhoz címzett kiránduló-vendéglő, szép nagy kerttel: Benkhard megalkudott »Rák nenivel« s a fiúk élelmezése biztos alapokon nyugodott, mélyen leszállított áron »a művészet érdekében«. Lassankint aztán apró részletekben felszabadult hol ez, hol az a szoba, s kezdett hasonlóvá válni egy lakható helyiséghez, mert Benkhard professzor kijárta az odavaló hadtestparancsnoknál, hogy a telep kölcsönkapott fölszerelt katonai ágyakat »a művészet érdekében«. A szekrényt a falba vert szögek pótolták. A fiúk nagy jókedvvel illeszkedtek a körülmények e mostohaságába, leleményesen fogtak ki 6. kép. Miskolc 25 éve a magyar festőművészeiben. Kiállítási plakát, 420x296 mm (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Adattár, M-D-K-C-I.-1/1423)