A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

eszköze. Idézek többek között egy több szempontból is értékelhető részt, amelyben még az ismétlés is a feszültségkeltést szolgálja. „A zúgó csendbe belefúródik egy erős hang: - Megállj! Le a kardot, Gáspár! Éppen az ablak alatt. Lövés, utána dühös, halálos ordítása. Ember-é vagy állat-é? Vágtató ló csattogása. És mintha valami puffanna a sáros földre. Éppen az ablak alatt. - Jézus, segíts! Éppen az ablak alatt. És hallatszik a dulakodás, ahogy emberek kapaszkodnak össze és szorítják egymás torkát és harapnak egymás orcájába. És az ökölben kard és kés, és ölnek, ölnek... Aztán vége. Csend. Csak a szél muzsikál" (427). Az ige ismétlése, a párhuzamos szerkesztés és az ellentét jellemzi a következő részletet. ,Jírezzük a szerencsétlenséget, amilyen még nem érte ezt az országot, érezzük az eltapodtatást, érezzük a gyászt, érezzük a fájdalmat és érezzük a veszedelmet, ami megmaradt kicsiny hazánkat fenyegeti. De érezzük azt is, hogy ezen a mi fejedelmünk tudna segíteni csupán" (547). Az ismétlést itt a szövegben a határozók fokozó erejű felsorolása követi, ahogy Erdély veszedelmét a szónok festi. „[...] de kérünk, instállunk alázatosan, megtörve, gyászosan, sírva, megsebezve..." (547) Ha a szövegben két vagy több azonos mondatrész, azaz felsorolás van, az egyik tag elválhat, és közbekerül/közbeékelődik egy más mondatrész, többnyire az állítmány. Kurziválom az azonos mondatrészeket, és aláhúzással jelölöm meg a közbeékelteket. ,J3or is került valahonnan

, kalács is" (373). „[...] a kislány [...] aztán a ládikából könyvet hozott elő meg kalamárist és írónádakat (379). „Magas és hegyes [a fenyő], mint a monostori templom tornya

, és hibátlan növésű" (388). „[...] tavaszkor zabot vetünk ide

, búzát is" (390); „[...] muzsika lesz nálunk és tánc is" (392); „A ló pedig állott szétvetett lábakkal és fújt" (409); „Egy szó sem hagyta el ajkát

, egy árva hang sem" (412); „Később felállott a gazda, szalonnát, túrót, kenyeret hozot

t és kést" (414); ,JCék volt a bokája és erősen puffadt" (491).

27 De az azonos mondatrészek halmozása közbevetés nélkül is bőven előfordul. „Volt ott [Gyaluban, a Bethlenek fészkében] ezüst vékaszámra, és rengeteg aranymarha, tallérok, dukátok, velencei és török arany és jó dufla magyarforint. Drága edények, láncok, csatok, gombok, gyöngyök. Sok zászlónak való mindenféle fegyver, jó újfajta lövöszerszámok, karabélyok, amiket csak egy esztendő óta hozatott Németalföldről a váradi kapitány" (458). „Eltűnt a temérdek arany és ezüst, drága fegyverek, kardok, láncok, kösöntyűk, rubintos, türkizes, köves ötvösmunkák, török szőnyegek, napkeleti selymek; minden de minden eltűnt" (459). 27 Éppen ennek a regénynek a nyelvét vizsgálva, valamint az Alakzatlexikon rám cső szócikkeit írva jutottam arra a meggondolásra, hogy ezek a prózai „közölések" tulajdonképpen a mezozeugma példái. így aztán a vállalt három szócikk helyett írhattam a negyediket is.