A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

csináló Varjú (csak az említés erejéig), a mulatós Varjú Miklós, a hegyre felköltöző, a Bethlenekhez mindvégig hűséges Varjú János, a fia, Gáspár, akit az apja kemény embernek tartott, majd az ő fia, az apja vetélytársával együtt a tatárok ellen a harcot felvevő Varjú Jankó. A másik családból négy nemzedék van jelen: Basa Tamás; a lánya (Ebeni özvegye), Basa Erzsi, az unokái: a Basa Erzsi fia, az Ebeni-árva és Basa Anna (Kisanna), majd az ő lánya, Maksai Katka. A nemzedékek és családok történetében ismétlődések vannak. A Kisanna és Gáspár párbeszéde (379-380) kísértetiesen ismétlődik meg Maksai Katka és az apja beszélgetésében (516-517). Csak az utóbbiból idézek. - Édesapám, tud-é léniázni? - Talán tudok. - Hát akkor léniázzon nekem. [...] - Vághatna nekem pennát. [...] - Jól van, édesapám még jobban tudja, mint édesanyám. Igen de tud-é édesapám nekem elémondani, hogy én írjam aztán le? [...] - írhatna egy sort nekem én utána imám [...] A vén ember motyogott a karosszékből: - Húsz esztendeje annak már. Éppen ilyen idő volt. És te akkora lehettél, mint ez a gyermek. Emlékszel-é, Kisanna?... De az asszony már nem volt a szobában (516-517). Kisanna elkéri Gáspártól a később szabadon engedett fekete varjút, de nem fogadja el Maksaitól a hibátlan, szép fehér agarat. - Te Gáspár! Ha én most kémek tőled valamit, megtennéd-é? [...] Add nekem a varjúdat. Te elmész, és én is egyedül vagyok. Add nekem (418) A Maksai ajándéka ellen „A lány rémülten tiltakozott. - Nem kell. Állat nem kell ajándékba. Babona ez!" (475-476) Három alkalommal az író E/l. személyben „kiszól a szövegből. „Délután volt, és - mondom - csúnya, szomorú őszutó" (416) „- délután, mondom, a szép Erzsi asszony, a gyászos özvegy szólott az apjának" (453). A harmadik mintha a hegyekről (és az otthoni szomorú emlékekről) megfeledkezni akaró Kisannának szólna. „De én tudom, hogy a hegyek vannak" (467) (kiemelések tőlem. K. Sz. Á.) 2. A mondat jellemzői A műben többnyire rövid, nem bonyolult szerkezetű mondatok fordulnak elő. Jellemző az (ige)hiányos mondat. Jellemző a mellékmondat önállósítása a központozás segítségével. Mind a narrációban, mind az egyenes beszédben találunk egyszavas mondatokat, egyetlen indulatszóból álló tagolatlan mondatokat. A mondat indítása, lezárása három ponttal az átvezetés mellett az elhallgatás jele, a sejtelmesség, a balladás hangulat