A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

A betűfonnák aztán végig megmaradtak az illusztrációk felirataiban, sok helyen még az elválasztás szabályaival sem törődve, hisz azzal a népi faragó sem sokat bíbelődik. Ahogy az íráskép archaikus volta saját írásában is megmaradt, úgy válhatott a nyelvjárás is írásmüvészetében a természetes kifejezés eszközévé. Az ezután felsorolandó egyes eszközök tára bővíthető. A példaként felhozottak száma akár a teljességig előszámlálható. Sorrendjük tetszés és igény szerint változtatható, valamint igény és elképzelés szerint csoportosítható. 1. A szerkesztés jellemzői A történelem és a kisemberek története szempontjából három egység különíthető el a regényben. Az elsőnek és a harmadiknak a központjában a kisemberek története áll, amelyet motivál, érint és befolyásol a történelem. A középső részben a helyzet fordított: itt a történelem kerül a középpontba. Ez az eljárás számomra azt az információt hordozza, hogy a történelem is a kisemberek vállán nyugszik; az ő sorsuk alkotja azokat a pilléreket, amelyeken a nagy sorsfordulók egymás felé átívelhetnek. „[...] a Varjú nemzetség epikai alapegysége nem a fejezet, hanem a kép, vagy még helyesebben a jelenet. E jelenetek között a folytonosságot az író pontozással vagy csillaggal helyettesíti. Teljesen igaza van Kovács Lászlónak, amikor Kós epikai módszerét a filmművészettel rokonítja.

26 Ezzel már Kós elbeszélő művészetének fő erősségére is rámutattunk. E képek nem bírják a terjengősséget, atmoszférájuk rendkívül feszült. Ahány jelenet, annyi drámai felvonás. E felvonások drámai feszültsége löki előre a cselekményt, ebből származik a regény mozgalmassága, érdekfeszítő volta" (Vanó, Kós Károly, a szépíró 127). A jelenet bevezetése sokszor állóképszerü. „Karácsony hónapja és csikorgó tél. Sápadtan süt a nap a halovány égről, és szikrázva csillog a keményre fagyott hó. Vasárnap, harangozás előtt. A Basa porta templomba készül; az öreg úr borotválkozik. Kisanna bekiált a szobába: - Nagyapó, a Varjú fiú... - Küldjétek bé. És belép Gáspár" (378). Az állóképszerüséget fokozza, mint itt is, ha a bevezető mondat (ige)hiányos. Ez a kép a szereplők megjelenésével, megszólalásával elevenedik meg. idézek egy tipikusnak mondható átvezetést a jelenetek között. „Az emberek belódították a kocsiba Maksait, és Gáspár mintha hallotta volna, hogy ott valaki felzokog. De lehet, hogy a füle csalt, amikor síró hangon a nevét is hallotta: »Gaspar« ..." Azután elindult a kocsi... * 1633. esztendő, Szent György éjszakája, a rosszak éjszakája. A szélzúgásban valami sír, az esőzúgásban valami jajgat. Ha! Hogy csikorognak, ropognak a kopasz vén fák a várkertben; ha! Hogy vonítanak a kutyák egyszerre. Nehéz idő, nehéz éjszaka ez a mai" (432). 26 Kovács László, Jegyzetek Kós Károlyról. Erdélyi Helikon, 1934. 743.