A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

A Varjú nemzetség „ történelme " „Mikor a fejedelmi trónon olyan felelősségteljes politikus ült, mint amilyen Báthori István, vagy a 17. században Bethlen Gábor és I. Rákóczi György volt, a [társadalmi] berendezkedés jól megfelelt Erdély érdekeinek. Amint azonban olyan gyenge képességű és rapszodikus személyiség került a trónra, mint Báthori Zsigmond vagy II. Rákóczi György, legott megmutatkoztak annak árnyoldalai. Mivel alig nyílott tér a fejedelmétől eltérő elképzelések politikai úton való érvényesítésére, a politikai nézeteltérések gyakorta torkolltak fegyveres konfliktusba, sőt véres leszámolásba" (Szakály Ferenc, Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Magyarok Európában II. Háttér Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1990. 133). „Anagy fejedelem [Bethlen Gábor] 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérvárott. [...] a megürült trónra nem került [volna] méltatlan utód [...] Bethlen egykori bizalmasa és kiszemelt utódja, Rákóczi György [...] Jó gazda és megszállott építtető volt. [...] [De] Mivel ez volt a házasságkötés feltétele, Bethlen végül is feleségét, Brandenburgi Katalint jelölte ki utódjává (1629-30). Az országgyűlés teljesítette is végakaratát, kormányzóként azonban melléje rendelte az elhunyt uralkodó öccsét, Bethlen Istvánt. A bátyjára csupán nevében emlékeztető, határozatlan kormányzó azonban sem a rendek [...] törekvéseit, sem a katolikus párt előretörését nem tudta meggátolni, amely - Brandenburgi Katalin uralmának megerősítése ürügyén - a királyi Magyarországhoz csatlakozás útját egyengette. [...] Még keményebb ellenfélre akadt azonban a kormányzó az 1630-as év két hősében: ifj. Bethlen István váradi főkapitányban, az udvari gyalogosok és Zólyomi Dávidban, a mezei hadak főkapitányában, akik I. Rákóczi Györgyöt óhajtották fejedelmükül" (Szakály 218-9). Az ő utódja, II. Rákóczi György svéd biztatásra felelevenítette a Rákócziak törekvését a lengyel trónra. Szerencsétlen kimenetelű hadjáratát portai engedély nélkül kezdte 1657 januárjában. „Az egész erdélyi hadsereg tatár fogságba esett, s a Krímbe hurcolták. A tatárok csakhamar Erdélyben is megjelentek: a Székelyföldet dúlták" (Szakály 271). A történelmi eseményeket azért idéztem Szakály Ferenc nyomán ilyen részletességgel, mert a regényt olvasók megbizonyosodhatnak, hogy Kós Károly a Varjuk kapcsán nagy pontossággal idézte fel a történelmet. A Varjú nemzetség története A kalotaszegi bocskoros nemesek hétköznapjai örökös tusakodásban

18 telnek a földdel, természettel, Istennel. A (magyargyerő)monostori, egyre romló portán gazdálkodó Basa Tamás úr és unokája, Basa Anna, azaz Kisanna élete a magas politika, távoli háborúk és a trónért való viszálykodás következtében kimozdul a megszokott kerékvágásból. Basa Tamás úrnak a vagyoni biztonság érdekében meg kell szegnie a Bethlenek iránti hűségét, a hosszas tusakodás után letenni az esküt a „pataki úr", I. Rákóczi György kezébe. Csak annyi a feladata, hogy a kolozsvári piacon a Bethlenhez az elmenekülés árán is hű maradt vejének, az időközben meghalt Ebeni Miklósnak a házából átmenjen a harmadik házba, a Filtsik házba, „ott rezideál Rákóczi György úr őnagysága, az ország egyetlen új 18 A tusakodás olyan jellemző szava Kós Károlynak, hogy indíttatva ereztem magam, hogy az erdélyi B. Gergely Piroska tiszteletére megjelent kötetben megírjam Kós Károly „tusakodása" című írásomat. In Köszöntő kötet B. Gergely Piroska tiszteletére. Szcrk.: Gréczi-Zsoldos Enikő és Kovács Mária. A Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének Kiadványai 1. Miskolc, 2002. 115-117.