A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Tarczai Béla: 150 éve született Gálffy Ignác (Emlékezés és főhajtás)

150 ÉVE SZÜLETETT GÁLFFY IGNÁC Emlékezés és főhajtás TARCZAI BÉLA Miskolc történetének kutatói a város arculatának felvázolása közben soha nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy Miskolc befogadó város.

1 A kívülről jött emberek befogadása a várostörténet valamennyi szakaszában többé-kevésbé jellemző volt. Legintenzívebbnek mégis a 19. század második felében volt tapasztalható az érdeklődés a városiasodó, polgárosodó és fellendülő gazdasággal rendelkező Miskolc iránt. A biztos egzisztencia kilátásai vonzották az idegeneket. Voltak természetesen olyanok is, akik valamilyen felsőbb akarat döntése nyomán kerültek Miskolcra és hamarosan igazi miskolciak lettek. Voltak tragikus történelmi események, mint az első világháborút követő Trianon, aminek következtében tisztviselők, tanárok, katonatisztek tömegesen kényszerültek az új határokon túlról Miskolcra menekülni. A város óriási erőfeszítéseket tett a Gömöri pályaudvar vakvágányán vagonokban lakó családok elhelyezésére, de befogadta őket. Érdemes megemlíteni néhányukat, akik a 19. század második felétől, valamilyen külső körülmény hatására jöttek Miskolcra és itt később jelentőset is alkottak, akikre büszke lehet ma is a város: Wándza Mihály festő, színműíró, színházszervező, Egressy Gábor színész, Herman Ottó természettudós, Lévay József költő, politikus, Buday József tanár, növénynemesítő, Marjalaki Kiss Lajos tanár, várostörténész. Ebbe a nevezetes névsorba tartozik az 1881. szeptember 27-én a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletével Erdélyből Miskolcra érkezett Gálffy Ignác is. Az ő életútjáról és miskolci tevékenységéről emlékezünk ebben az írásban és állítunk emléket születésének 150. évfordulóján. Leszih Andor, a Borsod-Miskolci Múzeum „őre" 1934 februárjában, Gálffy Ignác 50 éves írói jubileuma alkalmával, méltató beszédében őt a magyar polihisztorok közé sorolta, annak ellenére, hogy a tudományos közvélemény az utolsó magyar polihisztor megtisztelő címet korábban már az 1914-ben elhunyt Herman Ottónak adományozta. A következőkből talán kiviláglik, hogy Leszih Andor ítélete nem volt megalapozatlan. A tények alapján nem lehet túlzás állítani, hogy talán a miskolcivá vált Gálffy Ignác volt valóban az utolsó magyar polihisztor. Gálffy Ignác életútja Szombatfalvától a miskolci Deszka temetőig 1859. február l-jén született Szombatfalván, ahogyan ő maga írásaiban büszkén emlegette, a „legmagyarabb vármegyében" Udvarhelyben, ahol a magyar lakosok aránya az 1900-as népszámláláskor 95,2%, 1910-ben 90,4% volt. Megjegyzem, hogy ez a büszkeség csak Erdélyre vonatkozhat, mert ugyanakkor az alföldi vármegyékben a magyar lakosok aránya 99% felett volt. (Szombatfalvát egyébként 1899-ben Székelyudvarhelyhez csatolták.) A szombatfalvi Gálffy család egyike azoknak a nemeseknek, akik a 1 A dolgozat a Herman Ottó Múzeum Történeti Osztályán 75.625.1-185 számon őrzött családi levéltár iratai alapján készült.