A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Agócsné Halász Andrea: Szakrális kisemlékek Mezőkövesden

5. kép. Nepomuki Szent János 6. kép. Szent Vendel Mezőkövesden a Szent László templom főbejárata előtt, bal oldalon látható jelenleg a szobra. Előtte a régi piactér felé eső bejáratnál állt, de mivel - az Amerikában élő honfitársak adakozásából - 191 l-ben elkészült Szent Lászlónak, a templom névadójának szobra, így át kellett helyezni a régi Nepomuki Szent János-szobrot a templom főutcái bejáratához. Szent Vendel A legendák szerint, melyek 1417 után keletkeztek ugyan, de történeti hitelességük aligha vonható kétségbe, Vendel királyfi egy törzs vezérének a fia volt.

9 Korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Épp azért, hogy elvonja a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. A juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált magához hasonló hat ifjút, akikkel útnak is indult. Rómába meg is érkezett a kis zarándokcsoport, a szentföldi útról azonban le kellett mondaniuk. A remeteség iránti vágy azonban oly erőssé nőtt a szívében, hogy Trier közelében, a várostól fél nap járóföldnyire megtelepedtek az erdőben. Kunyhót építettek maguknak és szigorú böjtölés és imádság közben megkezdték a pusztai remeték életét. Olykor azonban koldulniuk kellett. Egy ilyen alkalommal Vendelt megszidta egy gazda: ahelyett, hogy tétlenkedve koldul, inkább dolgozna és ő segítene másokon. Ez Vendelt arra késztette, hogy elszegődjön a gazdához, aki előbb a disznóit, majd a marháit, végül a juhait bízta az őrzésére. Legendája elmondja, hogy Vendel mindig a legjobb 9 Gulyás 1986.