A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Brauer-Benke József: Ősi pásztorhangszerek, szarukürtök és fatrombiták

szült szíjakkal való rögzítést és beszámol az Alföldről és Nyírségből olyan fakürtökről is, amelyeknek külsejét viaszosvászonnal fedték be.

60 Hennán Ottó az 1880-90-es években még látott a bakonyi pásztoroknál szurkolt és juhbéllel kötött fakürtöket, de az 1960-as évek végén Békefi Antal már csak fakéregből csavart háncskürtöket talált.

61 Karl Magnus Klier szerint a havasi kürt régies formájában hosszú, egyenes, enyhén kónikus kialakítású fatrombita, amely Spanyolországtól Közép-Ázsiáig elterjedt indogermán eredetű hangszertípus.

62 A havasi kürtnek, helyi elnevezéssel Waldhorn (erdei kürt) két fő típusa van. A hosszabb 2000-2800 mm-es típust a magyar fatrombitákhoz hasonlóan a furatát hosszanti hasítással és kivésessél alakítják ki, majd gyűrűs megoldással fogatják össze. Azonban a hosszanti hasítással készített és utána összeillesztett technika csak a 19. században terjedt el, korábban a furatot égetéssel alakították ki. A másik rövidebb, 1800 mm-es típusnál a hangszert két részből állítják össze, és a furatokat a hagyományos módon forró vassal égetik ki vagy fúrják. A Bátky Zsigmond könyvében 39. tábla 8. rajzán látható, hosszanti hasítással készített, egyenletesen szélesedő furatú, a külsejét csavart fakéreggel fedett tót vagyis szlovák fatrombita Zólyom vármegyéből származik, amely fatrombita típusról Herman Ottó megjegyzi, hogy ugyanilyen alakú kürtök találhatóak az osztrák Alpokban és a Kárpátok mindkét lejtőjén.

63 Ugyanez a típus megtalálható a balti országokban és Skandináviában is.

64 A néprajzi analógiák figyelembevételével megállapítható, hogy a hosszanti hasítással kialakított és kivájt furatú fatrombiták az Alpok és a Kárpátok országaiban mindenütt elterjedtek. Ezen kívül Lengyelországban, a Baltikum országaiban, Finnországban és Skandináviában is megtalálhatóak a hosszanti hasítással készített és fa- vagy fémabroncsokkal összefogott fatrombita típusok. Bulgáriából, Macedóniából, Albániából és Törökországból nincs adatunk a hasítással készített fatrombiták elterjedéséről. A néprajzi analógiák figyelembevételével megállapítható, hogy a hosszanti hasítással készített gyűrűs rögzítésű fatrombiták a környező népek körében ismertek, de a lóbéllel való borítása lehet etnokulturális specifikum, amely a magyarságra jellemző presztízsértékű lótartással függ össze, és ebből kifolyólag még a hegyvidéken élő székelységnél is megragadható. A hosszanti hasítással készített és fa vagy fém anyagú gyűrűkkel összefogott fatrombitáknak a furat formáját tekintve még különböző alcsoportjai is elkülöníthetőek. A Bátky Zsigmond könyvében a 40. tábla hangszerábrázolásai között található egy hosszanti hasítással készített, a szélesebb részén vasabronccsal összefogott, és a keskenyebb részén béllel körültekert, a Brassó megyei Törcsvánól való oláh (román) fatrombita.

65 Ez a fakürt a budapesti néprajzi gyűjteményben található. A típus jellegzetessége, hogy a hangszertest kb. a négyötödéig nagyon enyhén kúpos kialakítású, majd egy erősen kónikus kiszélesedés után a vége hengeres furatban végződik. Ukrajna nyugati részén szintén megtalálható ez a típus, amelyet trembitának neveznek. A rövidebb változatai fakéreggel fedettek, de a hosszabb változatok rokoníthatóak a törcsvári román fatrombitával. 60 Sárosi 1998. 123. 61 Békefi 1978.389. 62 Klier 1956.17. 63 Herman 1899. 93. 64 Schüssele 2000. 160-176. 65 Bátky 1992. 131.