A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hazag Ádám: Borsodi források cigányokról a 18. század második felében

minden idő halasztás nélkül maga házábúl kihányni, melyet nem cselekedvén 12 forint rajta desumáltassék." Nem tudható, hogy a város vezetése mennyiben tett eleget ennek a szabálynak, azonban a vizsgált városkönyvek egyikében sem találtam eljárást kóborló cigányok megjelenésével és kiutasításával kapcsolatban, annak ellenére, hogy az anyakönyvek és az összeírások elég jelentős népmozgásra utalnak. Elfogadható-e az a nézet, mely szerint a letelepedni vágyó cigány családok a város vezetésétől engedélyt kérve és kapva maradtak a városban, vagy hihetőbb-e az, hogy nem igazán vették figyelembe ezen kitételt és az újabban betelepülőket nem érintette ez a rendelkezés. Ha az első megállapítás lenne helyes, feltételezhetjük, hogy a családok férfitagjai valamilyen foglalkozással rendelkezhettek, hiszen egyszerű vándorokat, kéregetőket egy város sem látott volna szívesen hosszabb időn keresztül. Ez tűnik ki az alábbi városkönyvi bejegyzésből is. „Minthogy Edelénbe való Új Magyar Illyés Ádám maga élelmét nem rendes utakon, módokon kívánja keresni, hanem tolvajságal mostan is városunkban két Betsűlletes emberek Szekereiből két vas derék szegeket e lopván ezt maga is megválván, s a' derék szegeknek is Gazdája találkozván, azért is néki oktatására, másoknak pedig példa adására és rettentésére, mint házi tolvaj meg büntettetik 20. kemény páltza ütésekkel és az Városbúi ki hajtatván az ide való jöveteltül el tiltatik, és ha ezután itt fog láttatni, ha szintén semmi excessust nem tenni is, mint Inspectus személy megfogatik [...] és 25. kemény páltza ütéseket fog szenvedni."

10 A csekély számú cigányságról szóló bejegyzés között olyan forrást is találunk, melyben a cigány lakosság elszenvedője volt bűncselekménynek és nem okozója, ilyen például az 1778-ból származó bejegyzés. „Marty 12. Sika István egy viselős Czigány Asszonyt ököllel vervén és el is taszítván, mely mia, mivel kicsinybe múlt, hogy rosszul nem járt a Czigány Asszony azért, hogy ezután efféléktől desistáljon, s magának Bíró ne legyen s' másokon ne hatalmaskodjon sententiáztatott tíz páltzákra."

11 Sajnos a forrás nem tér ki arra, mi volt a neve az említett sértettnek, sem arra, hogy sajószentpéteri lakos volt-e, vagy mi volt a kiváltó oka ennek a nem mindennapi atrocitásnak, de a fenti leírásból látható, hogy a település vezetése megvédte a bántalmazottat a vele szemben „eljáró" személlyel szemben. Még egy bejegyzést tartottam érdekesnek bemutatni végezetül, mely jól keretbe foglalja a városkönyvekben talált forrásokat. Sajószentpéter városkönyvében található az idegen népek vagy vallásúak számára megadott esküszöveg, Tóth ember eskiivésének formája/- illetve Zsidó eskiivésének^ formája. Elgondolkoztatott, hogy ilyen kitétel cigányok esetében nem szerepel, semmilyen esküforma nem vonatkozik rájuk, márpedig a betelepülők mégis csak idegenek voltak, vagy Sajószentpéter városában már nem tartották őket annak. Remélem, hogy ez kis léptékű forrásbemutatás is felkelti e téma iránt érdeklődők figyelmét és segítséget nyújthat nemcsak a s aj ó szentpéteri, hanem más borsodi települések cigányságának történeti kutatásában. 10 .B.-A.-Z. m. Lt. V/11. 142. kötet, vagy V/198. 20. kötet. 114. 11 B.-A.-Z. m. Lt. V/11. 142. kötet, vagy V/198. 20. kötet. 12 Anyanyelven, szlovákul íródott esküszöveg. 13 B.-A.-Z. m. Lt. V/l 1. 142. kötet, vagy V/l 98. 20. kötet. 127.