A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

B. Hellebrandt Magdolna: Rézkori élet nyomai Mezőkeresztes, Novajidrány és Muhi lelőhelyeken

edény gombjának teteje. A párhuzamos vonalak és az ék alakú karcolások Alsónémedi (BANNER 1956, XLV. t. 8.), Ózd-Kőaljatető (BANNER 1956, LXXV. t. 14. 15. 17), és Arnót-Zbuska-puszta (BANNER 1956, LXII. t. 5) hasonló darabjainál láthatók. Jellegzetes edénye a péceli kultúrának a mély tál (14. kép 8), melypontokkal és alatta vonalakkal díszített. Hasonló minta van a Tiszakesziről származó csészén (BANNER 1956, LXII. t. 16. 21). Formára is hasonlók lehettek a Jászberényben (BANNER 1956, LXI. t. 6. 8) és Ózd-Kőaljatetön (HELLEBRANDT 1973, 5. kép - BANNER 1956. LXXII. t. 12) találtak. A töredéken látszik, hogy belül is díszítették, mégpedig csúcsba futó sekély kannelúrákkal. Szépen kidolgozott csúcsba futó bordákat láthatunk az Únyból és Békásmegyerről bemutatott edényeken (BANNER 1956, XV. t. 15. és XL. t. 1). A mélyítésekre merőleges mélyítések, melyek a muhi töredéken is látszanak, önálló mintaként sorakoznak a fonyódi tál külső peremén (BANNER 1956, XII. t. 10). Belül díszített tálak Pilismarót-Basaharc (BANNER 1956. XIII. t. 14) és Budakalász-Luppa-csárda (BANNER 1956, XCV t. 35) anyagában láthatók. Peremnél ujjbenyomásos lécet, a 15. kép 5. 6. 10. analógiájaként az üllői anyagban (BANNER 1956, XXXII. t. 44^18. 57. 61) figyelhetünk meg. A 15. kép 2-höz hasonlót találunk a tiszapolgár-basatanyai kerámiák között (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963. LXVII. t. 2), s péceli kultúrában az únyi anyagban (BANNER 1956, XV. t. 1. és XVII. t. 3) láthatunk. Ferde kannelúrás edényt Viss (BANNER 1956, LXXX. t. 9), Fonyód (BANNER 1956, XI. t. 18), Celldömölk-Sághegy (BANNER 1956, III. t. 13) és Debrecen-Ohat (BANNER 1956, LXXIX. t. 8. 9) lelőhelyekről idézhetünk. A 14. kép 10. tál formára emlékeztet Paiotabozsok (BANNER 1956, CVIII. t. 13) táljára, de az kihajló peremű. Apró pontdíszítések vannak a palotabozsokin is, de gazdagabban elszórtan az edény oldalfalán, csoportokban. Két behúzott peremű mély tál Palotabozsokról (BANNER 1956, CX. t. 11. 13) formára megegyezik a Muhin találttal. Kettőskúpos agyag orsógomb (15. kép 18- 19) párhuzamait Fonyód (BANNER 1956, XII. t. 1 ), Paiotabozsok (BANNER 1956, CVIII. t. 8) és Ózd-Kőaljatető (BANNER 1956, LXVII. t. 6-10) leletei között megfigyelhetjük. Gerezdéit orsógomb (16. kép 11) Dombóváron volt (BANNER 1956, 23). A faragott, illetve vágott agancsdarab (16. kép 8) párhuzamát, illetve hasonlóan vágott agancsdarabot Ózd-Kőaljatetőről (BANNER 1956, LXXV. t. 11) ismerünk. Agancsbalta (16. kép 12) szintén Ózd-Köaljatető anyagában van legközelebb (BANNER 1956, LXVI. t. 2. = HELLEBRANDT 1973, 3. kép 11), hasonló a Budakalász-Luppacsárda lelőhelyű kőbaltához (BANNER 1956, CH. t. 2). A 16. kép 10. faragott csont párhuzamát nem találtam, de másféle faragott agancsról tudunk a rézkorból (KALICZ 1995, 86. 9. ábra 1).Tekintettel arra, hogy a muhi darab szórvány, lehet, hogy későbbi korok terméke, úgy mint a 16. kép 9. kőből csiszolt amulett. Amuletteket készítettek a péceli kultúra emberei, előkerültek Alsónémedin és Ózd-Kőaljatetőn (BANNER 1956, XLVII. t. 3.; LXVIII. t. 8-11), főleg állatfogakat fúrtak át, de hasonló célt szolgálhatott a szépen faragott csont Ózd-Kőaljatetőről (BANNER 1956, LXVIII. 12). Kőeszközök a péceli kultúra telepein találhatók, hasonlóak a muhi darabokhoz, mint például Budakalász-Luppa-csárda példányai (BANNER 1956, XCV. t. 9-24). Muhi-Kocsmadombon, az ásatáson feltárt, értékelhető cserép, csont és kő leletanyag az analógiák alapján a javarézkor péceli kultúrájába sorolható. A kor időrendjével foglalkozott többek között Banner János (BANNER 1956, 226-247), Kalicz Nándor (KALICZ 1995, 47. 2. ábra) és Raczky Pál (RACZKY 1995, 60. 1. ábra). Raczky a