A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

B. Hellebrandt Magdolna: Rézkori élet nyomai Mezőkeresztes, Novajidrány és Muhi lelőhelyeken

- Pattinték ( 16. kép 1 ). Alapja és egyenes gerince van, háromszög alakú, bár oldalai és csúcsa kissé ívelt. H.: 2,4 cm. - Pattinték (16. kép 2). Szélei majdnem párhuzamosak. H:l,7 cm. - Pattinték (16. kép 3). Talpa van, egyik oldala egyenes, a teteje és a másik oldala ívelt. H: 2,1 cm. - Magkő (16. kép 4). Zömök alsó részén az eredeti kőköpeny van, fentebb hosszanti leütések nyomai láthatók. H: 3,4 cm. - Pattinték (16. kép 5). Egy balra ívelő gerince van. Fekete. H: 3,2 cm. - Hosszúkás eszköz (16. kép 6). Felső része kissé ívelt. Mindkét oldala retusált. H: 2,7 cm. - Pattinték (16. kép 7). Kör alakú, talpa van. Körben leütések nyomai kivehetőek. Hátlapon bulbus van. H: 2,8 cm. - Agancsdarab (16. kép 8). Mindkét végén vágott. A szélesebb hasított résznél három vágásnyom látszik. H: 8,4 cm. Kistóth István ajándéka. Szórvány. - Megmunkált agancsvég (16. kép 9-). A csúcsa ép, lentebb horogszerüen kimetszett. H: 8,5 cm. Kistóth István ajándéka. -Amulett (16. kép 10). Fekete színű kavics, felső végénél átfúrt, itt keskenyebb. Lent elkeskenyedő végü. H: 4,8 cm. - Orsógomb (16. kép 11). Kettőskúpos, bár enyhén szélesedik középen, és gerezdéit. Átm.: 2,6 cm. -Agancsbalta (16. kép 12). Hasított, csiszolt, kopott. H: 6,3 cm. A leletanyagot áttekintve megállapíthatjuk, hogy pár cserép az alföldi vonaldíszes kultúra (például Ltsz. 74.7.148. 106. 133.; 74.57.11.12.) hagyatéka. Leszih Andor 1930-as ásatásakor is került felszínre a sírok földjéből és a kutatóárkokból (KOREK-PATAY 1958, 16). A korai rézkort képviselik a 14. kép 1-3. kerámiák. A hegyes bütykök, melyek általában vízszintesen átfúrtak, illetve az alsó bütyöksornál az átfúrást jelezték a tiszapolgári kultúra jellemzői, megtalálhatók a Tiszapolgár-Basatanyán feltárt kerámiák között (BOGNÁR-KUTZIÁN 1963,1.1. 2; XLV. T. 1 ). A Magyar Nemzeti Múzeumban 4.1877.4. és 14.1877.9. számmal őriznek edénytöredékeket, melyek alapján Bognár-Kutzián Ida Muhit felsorolta a tiszapolgári kultúra lelőhelyei között (BOGNÁR-KUTZIÁN 1972, 59.), ami kerámiáink ezeknek a daraboknak a lelőhelyét is hitelesíti nagy valószínűséggel. A muhi bütykös edénytöredékekhez hasonlók megtalálhatók Hajdúszoboszlón (SZ. MÁTHE 1972, 143.146), ahol például az alsó bütykök szintén átfúratlanok, nem is imitálták az átfúrást. A többi kerámiatárgy Muhiról a java rézkor péceli kultúrájába sorolható. A 14. kép 5. cserépnél a rövid fül még átmenet a bütyökfogó és a fúl között, nincs átfúrva, hasonlóan a Keszthely-Apátdomb lelőhelyü példához (BANNER 1956, VI. t. 37. 50). Átfúrt rövid fül a 14. kép 7., analógiát Fonyód-Bézsenypusztáról és Dombóvárról (BANNER 1956, XL t. 8. 12.; XIX. t. 26) idézhetünk. Peremnél induló rövid átfúrt fülre (15. kép 21) párhuzamot az Ózd-Kőaljatetőn feltárt nagy telep anyagában találunk (BANNER 1956, LXIX. t 14. LXXIII. t. 18). A 15. kép 13. szalagfúl kissé a perem fölé emelkedik, analógiája Tiszakesziről és Mezőkeresztesről említhető (BANNER 1956, LXII. t. 22. 24). A 15. kép 2. felcsúcsosodó peremtöredék hasonlóan kiképzett lehetett, mint a bátai kis edény (BANNER 1956, XIX. t. 25). Miniatűr edény kettő volt Muhin. Az egyik kissé behúzott peremű, téglavörös színű, pelyvás anyagú (HELLEBRANDT 2000.