A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Selján Éva-Veres János: Újabb lelőhelyek az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés)

1. ház: legnagyobb hossza 15 méter, szélessége 5 méter. Négyszer három sor oszlophelyből áll, a hosszanti tengelyre eső középső sor 2,5 méteres szabályos távolságra esik a szélső cölöpsoroktól, bár a DK-i vég felé eső oldalon néhány cölöplyuk hiányzik. A humuszolás közben megfigyeltünk néhány olyan cölöplyukszerű objektumfoltot, melyek annyira sekélyen mélyedtek a talajba, hogy a sárga altalaj szintjén már nem látszottak. A cölöplyukak sorát több esetben törik meg kisebb-nagyobb gödrök, melyek időrendi viszonyát az ásatás végeztével a későbbiekben remélhetőleg a leletanyag alapján tisztázni tudjuk majd. Az S83-85 számú objektum felszínen jelentkező folt alapján több stratszámot kapott, kibontása után azonban egyértelművé vált, hogy egy összefüggő gödörkomplexumról van szó. Legnagyobb hosszúsága 21 méter, szélessége 5-6 méter, legnagyobb mélysége az altalajtól számítva 80-90 cm, több kisebb egységre bomlik szét. Szabálytalan formájú, egyenetlen aljú és oldalú gödör. Betöltése barnásfekete homogén humusz. A komplexum betöltése nagy mennyiségű obszidiánszilánkot, állatcsontot, durva kivitelezésű házi kerámiát és finom, díszített edénytöredékeket is tartalmazott (4. kép).

8 A durva kerámia esetében pelyvás, olykor tört köves soványítás, a felszínen elkent agyagréteg alkalmazása figyelhető meg, gyakori bütyökdíszítéssel kombinálva. Az égetés során szendvics-szerkezetű, belül fekete, kívül halvány, sápadtvörös, vörösesbarna, szürke edények készültek. A finom kerámia esetében megjelenik a homokos soványítás is, de elenyésző a pelyváshoz képest. Az agyag és az égetés minősége nem sokkal jobb a házi kerámiánál. Ebből a gödörkomplexumból kevés kiegészíthető edénytöredék került elő, így a típusokra csak néhány esetben következtethetünk. Leggyakoribb a díszítetlen, tagolt peremű, befelé ívelt oldalú tálak előfordulása (4. kép 10-12). A fordított csonkakúp alakú tálak esetében leginkább a bekarcolt szalagokkal kombinált, tűzdelt díszítés jellemző (4. kép 4-9). A csőtalp-töredékek egytől egyig besimított szalagmintával díszítettek (4. kép 16-17), s ez jelenik meg a négyszögletesedő edényeken is (4. kép 13). A gödörkomplexum legjelentősebb lelete egy bekarcolt geometrikus mintával díszített agyagtábla (3. kép 3), melynek legközelebbi párhuzamát Mezőkövesd-Mocsolyásról ismerjük (Kalicz-Koós, 2000, 9. t. 10). Néhány méterre a táblácska lelőhelyétől egy félbetört, erősen kopott, besimított párhuzamos vonalkötegekkel ellátott korongamulett- töredék került elő (3. kép 5). A közepénél eltört darabon a törésfelületen megfigyelhető a kerek lap felső részébe fúrt fúggesztőlyuk nyoma is. A díszített korongamulett legközelebbi párhuzama Mezőtúr-Berettyópart (Kalicz-Makkay 1977, taf. 152.9, Kat. szám. 244). Utóbbi lelet sajnálatos módon szórvány kerámia, melyet talán a mezőtúri múzeum gyűjteményében található szintén szórvány AVK-nak és Szakálháti-nak meghatározott cserepei, illetve a Szolnoki Múzeum Mezőtúr-Berettyópart Fűzes-nevű lelőhelyről származó szórvány AVK cserepei datálhatnak (Kalicz-Makkay 1977, 143.). A mezőtúri darab díszítése szakasztott mása lehet a miénknek, még a bükkábrányi amulett vízszintes vonalát értelmezhetjük a mezőtúri darabon megfigyelt 1/3-nál mezőkre osztó függőleges vonalként, bár utóbbin nincs felfüggesztésre alkalmas átfúrás, a bükkábrányi pedig sajnálatos módon erősen kopott a további összehasonlításokhoz. A gödörből előkerült még két háromszögletű arckiképzésü plasztikus töredék is. Az egyik egy homogén szürke, homokos soványítású, finom kidolgozású darab, a szemeket, 8 Itt szeretnénk megköszönni Tóth Edinának a naprakész restaurálási munkát.