A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Sümegi György: Zsögödi Nagy Imre magyarországi vándorkiállítása

még véletlenül sem lehet összetéveszteni. Pedig erre is van példa. Az Erdélyi Helikon elveszettnek hitt, ám 1985-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum által megvásárolt íróportrék kiadványa címeként ezt írtam: „Nagy Imre grafikái". A Múzsák Kiadó igazgatója, Nemes Iván behívatott és azt mondta, hogy ilyen cím nem lehet, mert Nagy Imre nem csinált grafikákat. 1986-ban én ezt a mondatot nem cenzurális tiltásnak, hanem nagyon is jóindulatú, segítőkész pontosításnak éreztem. Ám toldalékával, a szervesült előnévvel már nem okozhatott problémát a másik neve: Erdélyi Helikon - Zsögödi Nagy Imre grafikái. Ha a Csíkszeredából küldött Zsögödi Nagy Imre-kiállítás előállítói ezt így nem is gondolták végig, címadásukban mégis ott van ez a felismerés. Ezért beszélnek ők, a „mi Nagy Imrénk"-ről, aki nem más, mint Zsögödi Nagy Imre, a festő. A festő életműve a 20. századi erdélyi/romániai magyar képzőművészet meghatározó, sőt megkerülhetetlen értéke. Több erős szálon kötődik a magyarországi művészettörténethez. Budapesti és kecskeméti tanulóéveit (Képzőművészeti Főiskola, Kecskeméti Művésztelep: 1917-1924) tekinthetjük művészi munkálkodásához az alapiskolának, kiegészítve ezt néhány nagybányai nyárral, ottani festő-stúdiumokkal (1924-26). Életműve rajzi megalapozása és a sokszorosított grafikai működése (rézkarcok és fametszetek készítése) is jobbára erre az időszakra esik. A kaposvári tárlat általános tanulságaként fogalmazható meg - képzőművészekkel is konzultálva és egyetértve - az a tétel, hogy izgalmas, festői feszültséggel teli kompozíciók alkotója, a színeket expresszívvé fokozó első alkotói periódusában, amikor állapot-képleteket, telített színekkel megformált alkotásokat tud kínálni művein. Az 1920-as évekből származó önarcképei a személyiség belső vívódásait, bizonytalanságait lélektanilag is hitelesen jelzik. A Szüleim című kompozíció csöndes nosztalgiájában, az Édesanya szeretetteljes, telített színvilágú, plasztikus megformáltsága vagy a nagybányai fogantatású müvek (pl. Cigánylány) színfeszültsége egy drámai hangolású, a lényeget