A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Feledy Balázs: Szőnyi-művek Rómából Miskolcon

cióját, felkészültségét. S láthatunk egy-két egyedi munkát, pl. a csepeli főposta falfestményéhez készített szénvázlatokat. E vázlatok is ritkán láthatók, s jelképesen még utalnak arra is, hogy Szőnyi István és leánya között bizony hosszú évekig a posta volt a kapcsolat lehetősége, mely útján nem csak hazai hírek, de művek is kikerültek Rómába, leveleiben ugyanis Szőnyi István sokszor vázlatokat, krokikat vagy szövegközi rajzokat is küldött leányának. A posta, mint a történelem által elszakított apa és lánya közötti kommunikálás fő eszköze. Szőnyi István életútját e kiállításon nem kell felelevenítenünk, hiszen ez megtörténik itt a kiállításon is igényes tájékoztató táblán - helyesen -, s tán inkább a müvekre kell figyelmünket fókuszálni, mégis fontos lehet egy-két körülmény. Például az, hogy a születési év is milyen jeles évjáratot jelez egyben. 1894-ben született Szőnyi István mellett Aba-Novák Vilmos, Derkovits Gyula, Haranghy Jenő vagy Molnár C. Pál is. Egy évvel előtte Bortnyik Sándor vagy Zsögödi Nagy Imre, egy évvel utána Bernáth Aurél vagy Moholy Nagy László... Ontotta a kor a tehetségeket, akik közül ki itthon vált művésszé, ki Európában, ki hagyományt ápolt és vitt tovább, ki a radikális megújítás útjára lépett. Szőnyi nagy tehetség volt, s pályáját két mester határozta meg tanulmányai során: Ferenczy Károly és később Réti István. Fontos volt számára Nagybánya, de művésszé a Képzőművészeti Főiskola elvégzése útján vált. Hamar kitűnt monumentális aktjaival, heroikus arcképeivel. Már igen fiatalon nagy hatással volt kor- és pályatársaira. Zebegényben 1923-ban járt először, s már 1924-ben lakóhelyévé is választotta a községet, mely választás életre szóló volt. Tagja volt a kor minden jelentős szakmai szervezetének, így a jeles Szinyei Társaságnak, a KÚT-nak, a Gresham Körnek. 1937-től haláláig tanára a Magyar Képzőművészeti Főiskolának. Munkásságában, művészi pályáján túl, nagy érték elméleti, szakírói tevékenysége, a Kép című kis könyve, a Képzőművészet iskolája című kiadvány meghatározó fejezeteinek megírása. Kortársai sokat elemezték munkásságát, melyből most egy-két jeles személyiség megfogalmazásait hadd villantsam fel, olyanokat, melyek összefüggésbe hozhatók e kiállítással. Kállai Ernő (1890-1954) már igen fiatalon, harmincöt évesen jelentette meg - 1925-ben - az azóta is alapműnek számító Új magyar piktúra című könyvét. Ebben a „Az expresszív naturalizmus" című fejezetben foglalkozik Szőnyi munkásságával jelezve először, hogy rá Uitz Béla hatott, majd így folytatja: „Szőnyi aki ezt a hatást egyéni irányban fejlesztette tovább és viszont a maga részéről vált kiindulópontjává, valósággal hallgatólag elismert mesterévé egy egész festői iskolának (Aba-Novák, Jándi, Deli Antal, Goebel, Korda Vince stb.). Már ez a rohamos népszerűség is bizonyítja, hogy olyan festői stílusról van szó, mely mélyen a magyar temperamentum közkeletű érzésvilágában gyökerezik." Amikor Kállai ezt írta, Szőnyi 32 éves volt! És már meghatározó mester. S ami fontos: a magyar temperamentumra való utalás. Igen. Szőnyi egész művészete mélyen magyar, de sosem hivalkodóan magamutogató. Rabinovszky Máriusz (1895-1953), a kiváló művészettörténész egy-két évvel később, 1929-ben a Nyugat-ban így ír a művészről: „Szőnyi István igazolt minden várakozást, melyet művészetének barátai tehetségéhez fűztek, és meghazudtolta az aggályok nagyobb részét, mellyel a barátok tehetségét féltették. Nincs ma még egy festőnk, aki méretben, gazdagságban Szőnyihez hasonló teljesítményre volna képes." Ugyanebben az írásban később ez olvasható: „Szőnyinél ... elevenné válik a 'magyar tradíció', elevenné válik oly rejtetten, oly szervesen, hogy aki nem akarja, nem is kell, hogy észrevegye." Rabinovszky gondolatai is fontosak. Jelzi