A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Hazag Ádám: Cigányösszeírások statisztikai elemzése az északkelet-magyarországi régióban

A cigányság tömeges megjelenése a 16. században következett be, az egyre északabbra terjeszkedő Török Birodalom elől menekülve, vagy éppen velük együtt érkeztek csoportjaik Magyarországra. Ekkor vált a Magyar Királyság „csapdává" a cigányság számára, a nyugati országok már nem engedték be őket területeikre, ezért nagy részük mintegy megrekedt a Kárpát-medencében. A mohácsi vereség után három részre szakadt országban területenként eltérő módon élt a cigányság. A királyi Magyarország területén ebben az időben találkozunk először a cigányságot érintő városi rendeletekkel, illetve statútumokkal, melyek nem a teljes népességet érintették, hanem csak a városokat védték meg a vándorló csoportoktól. Sokszor találkozunk a cigánysággal, mint várak erődítésében részt vevő munkásokkal, ebben az időben keletkezik az első összeírás is, mely az ónodi várhoz tartozó cigányok neveit tartalmazza (1676 és 1681). Az Erdélyi Fejedelemség területén találkozhatunk a legnagyobb számú cigány lakossággal, ennek kettős oka lehet, egyrészt kelet felől, ahol a cigányság szinte rabszolgasorban élt, igen nagy számban menekültek a fejedelemség területére, másfelől, ahogy a források is mutatják, itt fogadták el őket leginkább. Itt alakul ki és szilárdul meg a cigányság egyik hagyományosnak mondható, mégis speciális munkaterülete: az állam által irányított és felügyelt aranymosás. Erdélyben betöltött szerepüket jelzi, hogy Báthory Zsigmond három alkalommal is megerősítette a Mátyás király által kiadott privilégiumlevelet. A hódoltsági területen élő cigányságról kevesebbet tudunk, de a fennmaradt fej adó-jegyzékekben található nevek itteni jelenlétükre utalnak. Legtöbben a szultáni hász-városokban éltek, legnagyobb számban a török által elfoglalt Budán. Itt a főleg kereskedelemmel foglalkozó cigányság száma olyan magas volt, hogy külön városrészt kaptak, mely egészen Buda visszafoglalásáig fennmaradt. Itt sem tapasztalhatjuk azonban tartós letelepedésüket, hisz feltűnően magas arányú a cigány családok cserélődése." Az összeírásokból az is kiderül, hogy a cigány lakosság döntő része gyorsan alkalmazkodva áttér a mohamedán hitre, 1546-ban a Budán élő 56 cigány férfi háromnegyede keresztény, harminc év múlva számuk 90-re nő és szinte kivétel nélkül muszlimok.

12 A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc leverése után, a betelepítések következtében újabb cigány csoportok érkeznek Magyarországra, ettől az időponttól beszélhetünk már a hatalom szervezett fellépéséről a cigánysággal szemben. III. Károly 1724-es pozsonyi rendeletével a cigányságot próbálta letelepedésre kényszeríteni. Rendeletének fő célja nem a társadalomba való beillesztésük volt, hanem az, hogy a birodalom örökös tartományait megvédje a vándorló csoportoktól. Elrendeli összeírásukat és a vándorlók összefogdosását, illetve esetükben arra kényszeríti őket, hogy földesurak alá adják magukat. A rendelet igen szigorú, sok esetben halálbüntetéssel sújtja mindazokat, akik nem tesznek eleget a rendeletben foglaltaknak. Ilyen összeírások maradtak fenn Nógrád megyéből, valamint egy 15 családot felölelő részlet a losonci járásból, mely tartalmazta azt is, hogy az érintettek melyik földesúr szolgálatába kívánnak állni. A rendszeres és egységesebb cigány politika Mária Terézia uralkodásával veszi kezdetét, azonban első intézkedései még csak apja rendeleteit erősítik meg, melyben engedélyezi cigányok uradalmakon való letelepítését, valamint a kóborlók elűzését a földekről.

13 Ezt követően szinte évente jelennek meg új rendeletek, ám ezek már az új 11 Tóth P., 1994. 8. 12 Fraeser Angus, Sir, 2000. 111. 13 HeiczingerJ., 1978. 175-176.