A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Tóth Arnold: Az utolsó óra után - a görömbölyi ruszin folklór

látogatása, autóbuszos kirándulás a kelet-szlovákiai Svidník (Felsővízköz) városába.

23 A folyamat következménye, egyfajta lezárása is volt a Ruszin Kisebbségi Önkormányzat megalakulása. Ugyanakkor a ruszin tudat nem mindenkiben vált az identitás szervesült részévé. 2004-es gyűjtésünk alkalmával a fiatalabb generáció tagjai gyakran figyelmeztették az idős asszonyokat, ha azok „elszólták" magukat: „Erzsike néni, ne tessék mondani, hogy tótul, tessék azt mondani, hogy ruszinulV A nyelvi asszimiláció folyamata, mely gyakorlatilag napjainkra véget ért, már a 19. század első felében megkezdődött. A kétnyelvűség kialakulására, majd a ruszin nyelv elvesztésére vonatkozóan az egyházi és az iskolatörténeti források szolgáltatnak értékelhető adatokat. 1746-ban a görög katolikusoknak már volt iskolájuk a faluban, kántortanítójuk nemcsak a gyermekeket, de a felnőtteket is oktatta a hit alapjaira nagyböjtben és vasárnaponként. Az 1769-es egyházlátogatási jegyzőkönyv is említést tesz az iskoláról, melynek épületét azokban az években emelték, ezért a kántortanító saját lakásában tanított. A munkácsi püspökség 1806. évi összeírása azonban népiskolát nem említ, csupán katekizáció (hitoktatás) meglétét dokumentálja. Az összeírás szerint a prédikáció nyelve ekkor kizárólag ruszin volt. Görömböly mint anyaegyház számos fi liât is ellátott ebben az időben. Filiái közül Miskolcon, Mályiban, Hejőcsabán, Diósgyőrben, Kisgyőrben, Kistokajban és Sályban magyarul folyta prédikáció, Hámorban, Óhután (Bükkszentlászló) és Újhután (Bükkszentkereszt) azonban ismét csak ruszinul.

24 Feltehető, hogy a bükki szlovák falvak és Görömböly nyelve között a 19. század elején nem lehetett nagy a különbség, ha ugyanazon a nyelven zajlott az egyházi szertartásban a prédikáció. Az is valószínű, hogy a Szőke Lajos által Hámorral és Ómassával megállapított nyelvi hasonlóság gyökerei a közös egyházi múltban (is) keresendők. 1829-ből már idéztük a római katolikus egyház jegyzőkönyvét, amely szerint a hívek tótul beszélnek, de magyarul is értenek, és így tudnak értekezni plébánosukkal. 1851-ben Fényes Elek geográfiai szótára a következőt írja erről: „Átalánfogva a lakosok magyarul és tótul beszélnek, de a tót nyelvhez nagyobb hajlammal viseltetnek."

25 Részletes adatokat szolgáltat a nyelvre vonatkozóan az 1877-es Canonica Visitatio. E szerint a szentbeszédek „magyarul és szlávul, többnyire magyarul" hangzanak el a templomban. Az énekelt evangéliumot „mindig mondják a szláv szentbeszéd előtt is, az olvasás, az evangélium ószláv nyelvén hangzik el, majd megismétlik magyarul." A temetéseken „ószlávul van a beszéd, a temetési búcsúztatások leggyakrabban magyar nyelven végeztetnek." Az énekek nyelve egyházi szláv: „Vasárnapon és ünnepnapon a megfelelő énekeket éneklik a Hlebdusevnij című imakönyvből."

26 Tanulságosak a kétnyelvűség szempontjából a görög katolikus iskola adatai. Az 1868-as Eötvös-féle népoktatási törvény meghagyta a felekezeti iskolák tanszabadságát, és kimondta, hogy „minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a községben divatozó nyelvek egyike." Ehhez képest 1877-ben Görömbölyön gyakorlatilag egy kéttannyelvü iskolát találunk, holott a nemzetiségek oktatásügyének elmagya23 Nyilván nem véletlenül esett a „választás" erre a városra. Svidník a szlovákiai ruszinok szellemi központja, néprajzi múzeummal, skanzennel, a környék falvaiban régi fatemplomokkal, erős ortodox (!) egyházzal. Ez a látogatás sok görömbölyi etnikai identitását megerősítette. 24 üdvarii., 1990. 100. 25 Fényes E., 1851. II. 56-57. 26 Canonica Visitatio a görömbölyi plébániaegyházban... 1877. Latinból fordította Gyulai Éva a miskolc-görömbölyi görög katolikus egyház irattárában lévő eredeti alapján. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára, Szabadfalvi-hagyaték.