A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Tóth Arnold: Az utolsó óra után - a görömbölyi ruszin folklór

milyen etnikumhoz tartozik és milyen nyelvet beszél. Jellemző példa, hogy az 1910-es népszámlálási adatokban 6 fő vallja magát tót nemzetiségűnek, 1920-ban 3 fő, 1930-ban 19 fő, majd 1938/39-ben 939 fő. Ez a számsor nyilván a kor jellemző politikai tendenciái miatt alakult így. Érdekes összevetnünk ezt az adatot a görög katolikusok 1938/39-ben regisztrált 1387 fős számával: úgy gondoljuk, hogy Görömböly történetében a görög katolikus felekezethez tartozás nagy eséllyel a ruszin nemzetiséghez való tartozást is jelentette. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy szláv ajkú lakosságot kell feltételeznünk a 18-19. században folyamatosan és egyre növekvő létszámban kimutatható római katolikus felekezet mögött is. Az 1829-es Canonica Visitatio 238 római katolikust említ, és hozzáteszi, hogy „vallásukat jobbára csak rossz időben gyakorolják." A tótul beszélő hívek és a cipszer származású, tótul is alig tudó plébános, Spachk György között a magyar lett a közvetítő nyelv, amit a hívek is többé-kevésbé értettek.

14 Feltehető, hogy a görög katolikus ruszinok mellett kisebb számban római katolikus szlovákok is települtek Görömbölyre, akik nyelvileg a többséget alkotó ruszinokhoz vagy a környező települések magyarságához asszimilálódtak. A felekezeti kettősséghez feltehetően párosuló etnikai kettősségre utalhat Bél Mátyás leírása már 1730-ból is: „Görömböly Miskolc mezővárosa mögött déli irányban, szőlőtermő és erdővel borított dombok között fekszik, egy kies völgyben, melyben egy, Hejőbe szakadó kis patakocska fut végig. A tapolcai apátság uradalmához tartozik, most a váci püspök a földesura. Szlávok és ruténok lakják. Híres és nemes bor terem itt. Vannak erdői és termékeny legelői is, szántóföldje azonban kevés és szűkös."

15 Görömböly szláv nyelvét a mindeddig egyetlen nyelvészeti kutatás, Szőke Lajos 1987-ben írt tanulmánya ugyanakkor a szlovák nyelv egy változatának tekinti. Bevezetőjében az észak-magyarországi szláv nyelvjárásokra vonatkozóan alaptézisként megfogalmazza: „A XVIII. sz. elején ide települő szlávok az északi megyékből, a Kárpátok különböző településeiből jöttek, s így egy közösségen belül több szlovák dialektus, de szlovák-ukrán (rutén) dialektusok is keveredtek, kiegyenlítődtek. Az így kialakult tájszólások, átmeneti nyelvek sajátságai annyira jellemzőek az adott területre, hogy sem Szlovákia, sem Ukrajna nyelvatlaszán vele azonos nem található (de hasonló igen)." Görömbölyi kutatásainak eredményét a következőképpen összegzi: „A Sajó völgyének falvai, a zempléni települések [...] keletszlovák nyelvjárást beszélnek. [...] Meg kell jegyezni viszont, hogy mind a kelet-szlovák, mind a kárpátukrán nyelvjárások sok, egymással kölcsönös vonást tartalmaznak, amelyek már jóval a XVIII. század (a betelepülés) előtt kialakultak. A magyarországi ukrán-szlovák vegyes lakosságú települések ÉszakMagyarországon mind elszlovákosodtak, több-kevesebb jellegzetességet megőrizve a mai dialektus egykori alapjaiból. [...] A görömbölyiek tudatában még most is élénken él származásuk, magukat rusznyákoknak vallják. Sajnálatos, hogy e dialektus korábbi állapotáról nem maradt fenn írásos emlék. Jelenlegi elemzés alapján a bükki szlovák települések közül Hámor és Ómassa nyelvjárása áll hozzá legközelebb."

16 Ez alapján a fentebb feltételezett 18. századi ruszin-szlovák viszony megfordul: a többségi görög katolikus ruszinok asszimilálódtak nyelvileg a kisebbségi római katolikus szlovákokhoz; ha ugyan a hétköznapi nyelvhasználat szintjén lehetséges egyáltalán a közös gyökerű kelet-szlovák és a kelet-szlovákiai ruszin dialektusok megkülönböztetése. Azt sem állíthatjuk biztosan, 14 Szabadfalvi J., 1999. 19. 15 Idézi Szabadfalvi J., 1999. 8. 16 Szőke L. 1987.3-60.