A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Császári Éva: A szlovák nyelv elhalása és a kulturális elemek kiveszése Bükkszentkereszten

zdriemnuf si-bóbiskol, szundít), drapacska-nyir ágseprő (szik. drapkaf-kapargál), smotálni-botorkál (szik. smotkaf sa -csoszog, botorkál), svrdlak-fenyőfa csúcsából készüli habaró eszköz, klatyik-tuskó (szik. klát - tuskó, tönk, rönk), zadubena - szürkés, nem fehér színű (szik. zadubeny - korlátolt, maradi), pszotni-sápadt ( szik. psota-ínség, nyomorúság), mahulás az ablak - foltos (szik. machul'a - paca, folt), zsobrakos (foltos) a meszelt fal, sódra - sonka (német eredetű), szuhár - lábon álló kiszáradt fa, porobenyiszko - tákolmány (szik. porobif - megcsinál, elkészít), megyünk gribozni - vargányát szedni - (szik. grib - gomba), vaclavkázni - gyűrűs tuskógombát szedni (cseh: václavka - gyürüs tuskógomba), popiszka - pofon, pohlavka - nyakleves, ne tarálj - ne beszélj össze-vissza (szik. táraf - fecseg, locsog) keverem a zaprazskát - a rántás (szik. záprazka - rántás), ne spirtálj az orrodban - ne piszkáld az orrod, potrdlina - tokaszalonna, podbrusina - hasaalja szalonna, prdelica - hurkaleves, kimazkálni a tányért - kitörölni, kimadzsgálni az ételt - mártogatni (szik. vymazkaf: kitörölni), jamálni - gödröt ásni (szik. jama - gödör, verem), okopoválni - első alkalommal megkapálni a krumplit az ültetés után, osipoválni a krumplit - feltöltögetni (szik. sypaf - szór, önt, hint), novina - fel nem szántott, új föld, hosztyilni - vendégeskedni, összeszhanyálni - összegyűjteni, hajszolni, keresni (szik. zhánat' - hajszolni, keresni valamit), merkuj - vigyázz és a német eredetű s if ón - ruhásszekrény, cukerhábel, cukerhablík - befőttes üveg, biglajz - vasaló, grati - edény, ribajzlik - reszelő (reibeisen). A magyar kontextusban használt szlovák kifejezések érzelmi, jelentésbeli többlettel bírnak, ezért nem váltják fel (egyelőre) a magyar megfelelőik. A köztudatban még élénken élnek az egyes családok gúnynevei is: Koza, Skokan, Drinkés, Bongár - Hegedűs, Humaj, Szlanyinka - Iványi, Kakricska - Takács, Mendak - Czeglédi, Kulmi, Capek, Zsidek, Zsidrák - Frídel, Sunda(nagydarab) - Erdélyi, a betelepült lakosokatposzhanyancának (szedett-vedett) hívják. Nem ritka, hogy a gúnynevek az eredeti családneveket őrzik meg. Külön története és neve van a község egyes részeinek, amelyeket a mai napig szlovák nevükön neveznek: Vidúr, Lapács, Kutyik, Jamka, Kopanyiszka, Dolina, Tyihelnya, Mali Holos, Velki Holos, Rókáse. Az 1993 júniusában zajló szlovák néprajzi táborban végzett hiedelemgyüjtések során Krupa András a következő megállapítást tette: „az informátorok, a mesélők mindegyike szlovákul és magyarul is el tudja mondani a történeteket. A kétnyelvű közlésmód pedig általánosnak mondható jelenség a bükkszentkereszti szlovákok körében. „A helyi közösség kétnyelvűségét két tényező különösen befolyásolja: ,,a) mind a két nyelvi közösség egyenértékű, harmonikus kétnyelvű érintkezésének az eredménye, b) de lehet csupán a kisebbségben lévő nyelvi közösség kétnyelvűsége, mely a másik nyelvi közösséggel nem a saját nyelvén, hanem az övén érintkezik." Azonban ha az utóbbi helyzet válik mérvadóvá, az anyanyelvű mesék, történetek elmondása, meghallgatása egyéni vagy szűk családi környezetbe szorulhat vissza. A kétnyelvűség mindinkább az idősek családi kommunikációjában jelenik meg és a saját tapasztalatom is az, hogy gyakran észre sem veszik, mikor térnek át szlovákról magyarra vagy magyarról szlovákra. A helyi kelet- és nyugat-szlovákiai alapú dialektust magyarizmusokkal szövik át. A kétnyelvű változatok együtt adnak teljes egészet. Az igaz történetek követelményeinek megfelelően az eseményt konkrét személyhez, helyhez, esethez kötik." Pl. a következő módon vezetik fel a történeteket: „A buhinkák mentek az erdőbe - Papp János bácsi mesélte...", „Volt egy nagyon rossz, iszákos ember, Sipula Jánosnak hívták - Barz pil Sipula János se volal,