A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Császári Éva: A szlovák nyelv elhalása és a kulturális elemek kiveszése Bükkszentkereszten

generáció számos tagja, a szlovák anyanyelvű réteg alig, vagy egyáltalán nem vállalta a szlovák anyanyelvüségét, ill. nemzetiségét. 1941-ben 1685 lakosból 1352 beszélt szlovákul (80%), a 2000-ben végzett népszámlálási adatok alapján az 1274 főből 358 tartja magát szlovák nemzetiségűnek, 306 fő kötődik a szlovák kulturális értékekhez, hagyományokhoz, csupán 11 fő vallja magát szlovák anyanyelvűnek, a szlovák nyelvet pedig 173-an használják baráti, családi körben. A már óvodában elkezdett szlovák nyelvoktatás ellenére megmutatkoznak az anyanyelvi értékvesztés jelei. A helyi szlovák dialektus az elhalás stádiumába került és már az én korosztályom sem vált annak passzív befogadójává. Az iskolában elsajátítható irodalmi nyelv az intézményeken belül a magyarországi szlovák értelmiség érintkezési nyelve maradt. A bükkszentkereszti szlovák nyelvjárás csak beszélt formában él. E dialektus különlegessége, egyedisége abban rejlik, hogy nincs analógiája, nincs megfelelője azokon a területeken, ahonnan a lakosság származott. Több táj nyelvjárásából alakult ki egy új, máshol nem található kevert nyelvjárás, amelyben a nyugat- és a kelet-szlovák nyelvjárási jellegzetességek dominálnak. A lakosság viszonylag hosszan tartó, ideiglenes letelepedésekkel tarkított vándorlása rányomta bélyegét a nyelvjárásra és a népi kultúrára. A vegyes összetételű, állandóan mozgó közösségben a nyelvjárás, a népi kultúra és a szokásrendszer nem alakultak egységes, stabil rendszerré. A bükki üveghuták nyelvjárásával Sipos István és Jozej

'Stole foglalkozott behatóbban. A példa kedvéért - a teljesség igénye nélkül - bemutatom a bükkszentkereszti dialektus néhány nyugat-, kelet- és közép-szlovák nyelvjárási jellegzetességét. A bükkszentkereszti szlovák nyelvjárás hangzórendszerét 5 rövid magánhangzó alkotja: a, o, u, e, i, ami kelet-szlovák sajátosság. Nincsenek hosszú magánhangzók, még a magyar szavakban sem ejtették azokat. Hangzórendszere alapján nem tartozik sem a keleti, sem a nyugati szlovák nyelvcsoportba, de a nyugat-szlovák hangrendszerhez áll a legközelebb. Az L-E magánhangzópár kivételével - mivel a lágy 1 csak esetenként bukkan fel (ale, gyatyelina) - megtalálhatók benne a kemény és lágy mássalhangzópárok. A kemény ch hiánya szintén kelet-szlovák jelenség. A szótagképző r és / nyugat- és közép-szlovák minta szerint őrződtek meg: krk, pokrm, prsten. Gazdag névszó- és Igeragozási rendszere az egyszerűsödés felé tendál és a keletszlovák ragok érvényesülnek. A névmások és a melléknevek mintájára a többes számú főnévragozás teljesen leegyszerűsödik. Az egyes számú ragozás is az egyszerűsödés felé halad, de itt még erősen tartják magukat a nembeli különbségek. A nazális q helyén a áll: maso, pamaty, hovado, a redukális hangokat (h, b) többségében nyugat-szlovák minta szerint e magánhangzó váltotta fel (pl. a se, ze, ve prepozíciókba, amelyek kelet-szlovák megfelelői: so, zo, vo lennének). A szó elején álló ort-, olt- hangcsoportból nyugat-szlovák mintát követve rot- lot- lett: rosnúty, rozpor, lokety. A szótagképző r, / magánhangzó nélkül állnak: krmit, krk, prsten. Minimális közép-szlovák behatásról tanúskodik a néni som tagadó szerkezet, a nak felszólító módú partikula, a nahaj felszólító módú ige és a létige jelen idejű, sg, 3. személyű alakja: sa. A lakosság nagy része a hivatalos és a családi kommunikációban a magyar nyelvet használja. Mindezek ellenére a nem szlovák anyanyelvűek és a dialektus passzív ismerőinek kommunikációjában és szókincsében számos szlovák kifejezést és szófordulatot találunk, amelyeket eddig még nem váltottak fel magyar kifejezések. Ezekből szeretnék ízelítőt adni: kvacska-kampó (szik. kvacka: kampó, horog), eldrimálni-elbóbiskol (szik.