A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására

kül hagyni, hogy az emlékház, a gyűjtemény emblémáját már két nyelven kivitelezték és függesztették ki. Az identitás megformálásában fontos szerep jut az ún. kulcsembereknek, főleg olyan személyeknek, akik közülük szánnazik, saját emberük, onnan nőtték ki magukat tekintélyt teremtő munkásságukkal. Ők azok, akik eredményesen cselekednek a közösségért. Mindenkor élvezik a közösség bizalmát. Ilyen személy a már említett Safarcsik Tibor építészmérnök Edelényből, Bubenkó Valéria István majorban lakó tanárnő, Poros Andrásné (született Stefán Jolán, szülei is Istvánmajorban laktak) Tiszaújvárosról, Stomp Erzsébet emődi önkormányzati alkalmazott, Rémiás Tibor történész-muzeológus, Czirbusz Tamás Sajószentpéterről, Fodor Kálmánné Ládbesenyőről. A felsoroltak közül két személyről a magyarországi lengyelségért, pontosabban a volt derenkiekért tett nemes munkájukról tájékozódhattak Varsóban a 2007-ben a Polónia Házban megrendezett kiállításon. A kiállítás címe Származása lengyel volt. Ez a bemutatkozás mondanivalónk vetületében két szempontból érdemel odafigyelést. Egyrészt azért, mert a derenkiek életéről Varsó is kaphatott tájékoztatást, másrészt pedig azért, mert az egykori derenkiek közösségéből két személyt származásuk és intellektuális hozadékuk után befogadtak a magyarországi lengyel alkotók fórumába. Ez a két személy Safarcsik Tibor építészmérnök, gyüjteményalapító és Rémiás Tibor, a Herman Ottó Múzeum történész-muzeológusa, az In memóriám Derenk háromkötetes mű szerzője. A tágan értelmezett kultúra által megalapozott és értelmet nyert, évről évre mind tartalmilag, mind formailag gyarapítható identitás nem érhette volna el a bemutatott (nevezzük magas) szintet, ha az állami hatalmi konszenzussal létrejött, közösségeket közvetlenül szolgáló szervek nem működnének jól. Ha a hatalmi irányítás és osztogatás mellett a felelősséget nem vállalnák, ha nem a kulturális reprodukciót, a hozzájuk tartozó közösségeket és jelentéseit nem védelmeznék. A történelmi valóság úgy hozta, hogy előbb a közösség kultúrájáról és társadalmáról tudtunk átfogó képet rajzolni, majd csak ezután alakultak meg azok a szervezetek, intézmények, amelyek gyakorlatban tettek a volt derenkiekért. Melyek ezek a szervek? Ki kell emelni, hogy az 1993-as nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény nyomán elsőként rögtön Ernődön alakult helyi lengyel kisebbségi önkormányzat 1994-ben. Ezután következett csak a magyarországi lengyel intelligenciát magába fogadó főváros. 1995-től működik az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. 1998-tól Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már 17 lengyel kisebbségi önkormányzat létezik. 2003-ban a megyében megalapíthatták a Lengyel Önkormányzati Társulást. Ezek az önkormányzatok anyagi háttérrel és adminisztrációs segítséggel állnak az érintett kisebbségek mögött. A civil szervezetek terén a Magyarországi Lengyel Bem József Kulturális Egyesület 1958-tól és a Magyarországi Lengyel Katolikus Szent Adalbert Egyesület 1992—93-tól jeleskedik. A Szent Adalbert Egyesületnek a fővároson kívül éppen András-tanyán van épülete. A Bem József Kulturális Egyesületről pedig azt kell tudni, hogy 1958 és 1992 között ez volt az egyetlen magyarországi szervezet, amely a hazai lengyelségért volt hivatva tevékenykedni. Budapesten megnyitotta kapuit 1998-ban a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára. 2006-ban az intézményt korszerűsítették és kibővítették. A hat tematikájú állandó kiállítása között az egyik a derenkiek életét mutatja be. Ez az intézet szakfelügyeli a már említett, 2003-tól létező andrástanyai Derenki Emlékház gyűjteményét,