A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bartha Elek: Etnikus hagyomány - liturgikus hagyomány

Szakrális hagyomány és anyanyelvűség Vegyes etnikumú területeken megnő a vallásgyakorlás anyanyelvüségének jelentősége is. Magam is megírtam ezt már számos alkalommal, nem is beszélve a kérdés jelentős antropológiai szakirodalmáról. A vasárnapi istentisztelet, az anyanyelvű liturgia egy sziget a többséget alkotó etnikum között átélt hétköznapok sorában. Mennyiségileg talán nem számottevő az anyanyelvű egyházi szertartás havi néhány órája, de mivel kiemelt időpontokban, ünnepeken, vasárnapokon kerül rá sor, megnő a jelentősége. Nyilvánvaló, hogy az anyanyelven történő vallásgyakorlás egy anyanyelvű vallásos műveltségi réteg kialakulásához vezet, ami a szakrális események alkalmával minduntalan megerősítést nyer.

1 A környező országok magyarságánál például a vallásos ismeretszerzés többnyire anyanyelven folyik. A mai Ukrajna, Románia területén, valamint a Vajdaságban élő magyarság vallásgyakorlásába - minthogy más felekezethez tartozik - az államalkotó nemzet nyelve csak nehezen tud behatolni. Ez utóbbi területen viszont asszimilációs folyamatok figyelhetők meg a magyar, a német, a bolgár etnikumok között a többséget alkotó közösség javára. Kivételt az olyan településeken - főként a mai Szlovákiában, valamint Moldvában - találunk, ahol a pap nem beszéli hívei nyelvét, és így a templomi vallásgyakorlás kiesik az anyanyelvi ismeretszerzés forrásai közül. Identitás és vallási endogámia A vallás évszázadokon át a párválasztás meghatározó szempontja volt. A különböző etnikumok és szociális csoportok, rétegek esetében a vallási endogámia két irányban is kifejthette hatását: a csoportra (pl. etnikumra) jellemző endogámiával párhuzamosan, vagy azzal szemben. Ezáltal egyaránt játszhatott megtartó szerepet, vagy lehetett az asszimiláció tényezője. Ahol a különböző csoportok különböző egyházakhoz tartoztak, a vallási endogámia a keveredést megnehezítette. Ha viszont egy csoport felekezeti szempontból megosztott, az elősegítheti a beolvadást. Különösen így van ez olyan nemzetiségi közösségek esetében, amely helyi felekezetén belül kis létszámú, így párválasztási lehetőségei korlátozottak. A vallási hagyomány integráló ereje A vallás és az etnikai identitás kapcsolatának azt az oldalát szokás hangsúlyozni, hogy a vallás az etnikum megtartó erőinek egyike. Adott esetben azonban a kulturális integráció tényezőjévé is válhat. Az azonos vallás a kulturális elemek átvételét, sőt még a nyelvi beolvadást is megkönnyítheti. Az azonos valláshoz tartozás sok esetben még nyelvi eltérés mellett is közelebbi kapcsolatot teremtett, mint az azonos nyelv - külön vallás. Egy példát idézek erre: A 17-18. században Magyarországra települt szlovákok többsége az evangélikus, kisebb része katolikus. Az evangélikusok saját templomokat, is1 BarthaE., 1987. 239, 2006. 196-197.