A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Edina: Veleméri kocsonyástál restaurálása

és lakkozom, eltüntetve az eredeti felület kopásnyomait és ehhez igazítom a kiegészített rész retusálását; azaz rekonstruálom a tárgy korabeli kinézetét. A másik lehetőség, hogy a tálat jelen állapotú felületének megtartásával retusálom, azaz a kiegészítést egységesen lefestem és a lakkozás után pár helyen visszakoptatom a gipszrétegig, hogy ne üssön el az eredeti részektől. Az egyik lehetőség kiválasztásában kértem segítséget témavezetőmtől, aki a második felvetést javasolta. A cél tehát nem egy teljesen hibátlan restaurált tárgy elkészítése, hanem annak eredeti állapotában való megőrzése. A restaurálás-konzerválás menete Tisztítás A tál felülete enyhén poros volt, ezért ezt ecsettel leporoltam. A tárgy jó megtartású, viszont a máz sérült, ezért a habos tisztítás a legmegfelelőbb. Kézmeleg, kb. 30 °C-os vízben zsíralkohol-szulfátos 2 g/l vizes oldatával kezelést alkalmaztam, hogy a felületi vízoldható szennyeződéseket eltávolítsam. Puha szőrű kefével 10 percig mechanikusan tisztítottam, különösen ügyelve a törésfelületre. Majd desztillált vízzel öblítettem. Szárítószekrényben 2 órán keresztül 60-70 °C-on szárítottam. Restaurálás-kiegészítés Az edény törésfelületének megfelelő színárnyalatú gipszet kevertem. Színezéknek különböző színű földfestéket használtam. Többszöri átszitálásra volt szükség, hogy minél finomabb szemcséjű színezett gipszet kapjak. Ezután színpróbát végeztem, egy papírlapot benedvesítettem és erre a felületre tettem egy kevés színezett gipszet. Majd ezt hajszárítóval megszárítottam és így láthatóvá vált a bekevert gipsz eredeti színe. A cél az volt, hogy hasonló színt érjek el, mint az eredeti kerámia anyagának színe. A gipsz alátámasztására plasztilint használtam. Kinyújtottam a tál falvastagságának megfelelően. A tál belső oldaláról negatívot vettem úgy, hogy ráillesztettem a tál ép felületére, így felvette annak a vonalát, és azt átcsúsztattam a hiányzó részhez, hogy az edényfal hajlását kövesse. A hiány körül alaposan a kerámiához nyomkodtam a plasztilint, hogy így nyújtson alátámasztást a gipsznek. Gumicsészében tejfölsűrűségű gipszet kevertem ügyelve arra, hogy ne keletkezzen benne buborék. Míg a gipszpépet egy darabig pihentettem, a hiányzó rész törésfelületét ecsettel alaposan bevizeztem. Erre azért volt szükség, mert a találkozási felületeken a kerámia elszívja a gipszből a vizet és elválik a kiegészítés. A bekevert gipszpépet felhordtam a hiányzó részre. Először a törésfelületekre simítottam, hogy ott buborék ne képződjön, majd így haladtam fölfelé a pereméig. Ügyeltem arra, hogy a kiegészítés pár milliméterrel legyen magasabb az eredeti felületnél. A gipsz kötése után hántoltam a felületet gipszkarton reszelővel és citlingel. A szerszámok nyomait finom csiszolóvászonnal tüntettem el, követve a tárgy eredeti formáját. Retusálás - a tárgy díszítményeinek helyreállítása A gipszkiegészítés retusálását a teljes kiszáradása után célszerű elkezdeni, mivel az eredeti színekhez hasonló kevert retusfesték így nem változtatja meg a kiegészítésen a száradás utáni színét. Első lépésben a kiegészítés felületét lekentem vízzel hígított plextollal. Ezzel tömítettem a gipsz pórusait, hogy a különböző festékek jól elterüljenek a felületen. A tál belső felén szinte egységes tört fehér színű volt a máz. Ehhez összeválogattam a megfelelő színű festékeket. Temperából titánfehéret, akrylból pedig világos