A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Edina: Veleméri kocsonyástál restaurálása

2. kép. Gerencsérek fazekaskorongja (Kós 1944 nyomán) azt márványosan szétfolyatták, vagy pedig virágozták. Az edények kivétel nélkül mind mázasak voltak."

10 Díszítés A korsókra leginkább plasztikai madzag- vagy abroncsdísz jellemző, gyakori az agyagból rárakott gombos díszítés. A megyében a parasztfazekasok körében nem alakult ki egységes „zalai" vagy „göcseji" jellemző díszítési stílus. Kerecsényi Edit szerint ennek az a magyarázata, hogy sok „paraszti fazekas", aki még a 19. század második felében szinte ellepte a göcseji falvakat, inkább a maga egyéni ízlése szerint dolgozott, így a tárgyak formája, alakja, díszítése is szinte faluról falura változott. Nagy a különbség a nyugati vidék edényei és az ország többi részének kerámiájától: míg a legünnepibb edény díszítése sem közelíti meg az Alföld legközönségesebb edényeinek díszítésbeli igényességét." Ennek talán az lehet a magyarázata, hogy előtérben e tárgyak használati értéke, funkciója állt és hogy e tárgyak készítői nem voltak a kerámiamüvesség szakosodott specialistái, nem törekedtek díszítő és formavilágában kiemelkedő, egységes fazekaskultúra létrehozására. Az 1930-as években, a két háború közötti időszakban tanította meg egy iparművész a völgy fazekasait az íróka használatára, az edények virágozására. Ennek ellenére nem maradt meg igazán a használata. Leginkább ecsettel festettek virágmotívumokat. Egyedül e vidéken nem akasztható falra a tál, tányér; nem volt az edénynek faldíszítő szerepe, csak használati funkciója.

12 10 CzughD., 1954, 124. 11 Bíró F, 2003, 235. 12 KreszM., 1996,235.