A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Veres János: Régészeti adatok egy Hernád-völgyi szkíta kori településobjektum elemzése kapcsán
ben. Szlovákiában, 7 Nyugat-Magyarországon 8 ugyanúgy ismert, mint az Alföldön 9 vagy Északkelet-Magyarországon. 10 Ezek a kelta házak elsősorban igen nagy méretükben, s téglalap alakú alaprajzukban térnek el a hernádvécsei telepépítmény típusától. Utóbbi a domboldal egy alacsonyabb pontján épült, s bejárati része több esetben megfigyelhető a korszak házain. Hasonló helyszínválasztás és tájolás kapcsán a széliránynak megfelelő kialakítás szerepét említi B. Hellebrandt M. a nyékládháza-istvántói kelta ház alapján (B. HELLEBRANDT 2006, 88.). Az objektum anyagát kitöltő hamus-paticsos betöltés figyelembevételével agyagfalú építménnyel számolhatunk, a hamus betöltés pedig a nád vagy szalma (?) tető nyomaiként értékelhető. Hasonló jelenség dokumentált NyíregyházaMandbokor lelőhelyén is (ISTVÁNOVITS 1997, 76). Fenti típus némileg eltérő a korszak változatos méretű és kialakítású kelta házaihoz képest, ahol elsősorban a fa felépítmény nagyobb szerepére utal a kutatás (SZABÓ-GUILLAUMET-KRIVECZKY 1997, 87.; TANKÓ 2004, 3. ábra 3.; B. HELLEBRANDT 2006, 89). Hernádvécse-Nagyrét lelőhelyen további két nagyméretű - 5 métert meghaladó oldalméretű - háztípus ismert, s ebből az S12 a vizsgált S3 objektumunk közvetlen szomszédságában található! Fentiek ismeretében, a településkép és a régészeti jelenségek alapján kijelenthetjük, hogy az S3 telepépítmény egy nagyobb házhoz (S12) tartozó raktárépület lehetett. Ezt egyaránt alátámasztja a rendkívül nagy számú, változatos leletanyag ill. a megnövelt tárolótérként értelmezhető egyedi, derékszögű padka kialakítás. A szkíta kori leletanyag kapcsán általános problémát jelent a Kr. e. VII-IV. századon belüli datálás kérdése. Ahogyan arra Kemenczei T. rámutatott a korábbi, helyi kultúrhatások továbbélésének nem tulajdoníthatunk jelentősebb keltező értéket (KEMENCZEI 2000, 47; 2001, 34), így leginkább a korongolt kerámia aránya ill. egy-egy unikális jól datálható tárgytípushoz kapcsolódó párhuzam nyújthat kronológiai segítséget. A hernádvécsei település datálása kapcsán rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen több olyan elem is található a leletanyagban, mely önálló keltező értékkel bír. Az üvegpaszta gyöngy, a plasztikus patkódísz (III. tábla), a kelta hatású kerámia és orsógombok (VII. tábla, 1.; IX-X. tábla, XI. tábla, 12-13.) az alföldi szkíta kultúra második szakaszára helyezik a település korát. Ezen belül, ha figyelembe vesszük a bodroghalmi és kistokaji temetők klasszikus patkó díszítésű leletanyagának LaTB.-C, időszakra történő keltezését, s hogy a hernádvécsei lelőhely tárgytípusainak főbb formai párhuzamait is elsősorban LaT-Bkorú vegyes szkíta-kelta temetőkben leljük, lelőhelyünk korát ezen időszak korai szakaszához kapcsolhatjuk. A patkó alakú díszítés kevésbé markáns kidolgozása és a kelta hatású kerámia nyomokban megfigyelhető darabjai alapján, a két népesség közötti egyik legkorábbi érintkezés figyelhető meg. Jelen ismereteink szerint, óvatos becslések alapján sem lehet korábbi a Kr. e. IV. század második felénél (MARÁZ 1981, 98; B. HELLEBRANDT 1997; SZABÓ 2005). A Hernád völgyének szkíta kori kutatási képe ma még hiányos (1. kép). Egy magányos temetkezés ismert Novajidrányból (K. VÉGH-KEMENCZEI 1971, 514), ill. a folyó alsó szakaszán Hernádkak temetője (legutóbb összefoglalóan B. HELLEBRANDT 2005). Jelen ismereteink szerint a ma még szinte elszigetelten álló hernádvécsei település helyének megválasztásában a folyóvölgy szerepén túl, a Zempléni-hegység nyugati 7 Lipová Ondrochov, BENADIK 1971, 483, Obr. 13.1. 8 Legutóbb Zanat, GÁL 2002. 9 Törökszentmiklós-Kenderpart, CSEH 2001b, 49-50, 4. kép. 10 Polgár-Kengyel köz, SZABÓ-GUILLAUMET-KRIVECZKY 1997, 88. Sajópctri.
