A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Az abszurd a népköltészetben

A kritikai elemzés egyébként ezt a 19. századi találóst ősi, pogány kori halottsiratónak tartja: amit jelez az árvaság, a pusztaság, az elszenesedés, illetve a védőszellemekre utaló állatidéző: Három verébnek hat szeme Csonka bika szarvatlan Éppen azért vált abszurd találóssá, tréfás műfajjá, mert már elfeledték ősi, mágikus jelentőségét. A legtömörebb tautológia táncszó formájában bukkan elénk (Arany-Gyulai 1872. 320.): Ma van ma! 2. Abszurd, nonszensz. Az abszurdhoz, a nonszenszhez

2 soroljuk a „felfordult világ" képzetét, amely csaknem minden nép költészetében megtalálható. Most egy Kodály Zoltán gyűjtötte magyar népdalban mutatom be (idézi: Lukácsy 1981. 479.): Egy nagy órú bóha Úgy nálunk kapott vót: Ebéden, vacsorán, Mindig csak nálunk vót. De annak a szeme Olyan szörnyű nagy vót, Mikor kinyitotta, A ház világos vót. De annak a könne Olyan szörnyű nagy vót, Hogy a ház ódalát, Mind lekörmőte vót. De annak a hasa Olyan szörnyű nagy vót, Hogy a Duna vize Mind elérekedt vót. A bolhának akkora szeme van, hogy bevilágítja a házat, a ház oldalát a körmével kaparja, a Duna vizét mind kiszippantja. A „felfordult világban", a kimozdult időben és térben bármi megtörténhetik. És folytathatnánk a lehetetlenségeket: A tenger poná lesz, a kompok poros úton úszkálnak, az egér fogja a macskát, hal a vidrát, légy a fecskét, béka a gólyát, bárány pedig a farkast. Ez azonban nagyon is ismerős a régi és a mai népkölté2 Arany János a nonszensz-re megalkotta a neszme szót (< nem eszme, téveszme). Közli: Lukácsy 1981. 484.