A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Somogyi Gábor: A svájci Bergell-völgyi cukrászkultúra miskolci meghonosítói

7. kép. Giovannini Rudolf születési anyakönyvi kivonata biedermeier „cseresznyefakredencek" kályha melletti részében voltak Silvestri Jakab üzleti könyvei, naplója túlnyomóan olaszul, néhol német nyelven írva. Sajnos ez a forrás értékű irathalmaz időközben, valószínűleg az 1950-es évek elején történt államosításkor elveszett. A cukrászda kínálata piskóta, vajastészta, linzer, grillage, karamell, makron-massza, catalani kenyér, paganini volt, italként ánizsos köményes likőrt, rostopsint rummal, hideg és meleg puncsokat szolgált fel, de volt fagylalt is. Feljegyzései szerint napi átlagos bevétele 100 forint volt, de egy-egy bál 50-300 forintot is hozott a mesternek. 1848. augusztus 10-én azt írta naplójába, hogy „mia magiar Haza" (magyar hazám). Vendégei a megyei urak, színészek, értelmiség voltak, de a szabadságharc idején a honvéd főtisztek, sőt még Görgey Artúr is megtisztelte cukrászdáját. Silvestri a „Szűzhöz" (Haus zur Jungfrau) nevet adta cukrászdájának, ami nagy derültséget váltott ki a miskolci aranyifjúság körében, ezért ezt megszüntette és általában svájci cukrászdának hívták üzletét.

15 Silvestri mester 1856-ban a városi tanácstól kávémérési jogot kért. Ezt a tanács azzal az indoklással adta meg, hogy „van a műveltebb közönségnek egy része, amelyet 15 Dobrossy István: „A cukrászdák története... Miskolcon" c. írása alapján. Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXX-XXXI. Miskolc, 1993. 328-338.