A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Baron Ludwig Döry: Hat kályhacsempetípus vándorlása nyugatról keletre (16-17. század)

Weißkirchen),

31 Vöröskö

32 és Modor (Módra, Modern).

33 Tekintve a rengeteg példányt mondhatjuk, egy kedvelt forma volt, általánosan terjed el számtalan változattal és a habánok is felhasználták őket. Van-e jogunk, mindennek ellenére őket a „céhes" délnémet kályhásokkal együtt „délnémetnek" (süddeutsch) nevezni? Mindenesetre a habánok hozzájárultak a kelet felé terjeszkedő délnémet stílus felgyorsulásához. Ennél a csoportnál nincsen földrajzi határ, mint az áradat ömlenek egymással hasonló formák Berntől Brassóig. 4a-f. típus (térkép II/4., 4a. kép). A szükségletnek megfelelően egy salzburgi művész alkotta (lásd köv. old.) azt a két zónából álló modellt, melynél egy kisebb, behúzott sarkú keret a mező közepébe kerül, és a rajta sorakozó „Rollwerk" indák, kis angyalfejek és szárnyas angyalfejek töltik ki az ürt a nagy keretig. Négyzet, téglalap és keskeny téglalap adják az alapformát. Térképezés révén kitűnik, hogy ez a típus Svájcban csak szórványosan fordul elő, zöme Salzburgból és vidékéről származik, így a salzburgi Strobl-mühely kerül érdeklődésünk fókuszába. Stílusösszehasonlítás alapján úgy Franz mint Svoboda a mi 4. típusunk feltalálását Salzburgban keresik. Valamennyi formát felölel a goldeggi Judhofból (Pongau) származó kályha a Salzburger Museum Carolinumban (4a. kép).

34 Egy második kályha hasonló motívumokkal áll a bad-gasteini Weitmoser-Schlösslben.

35 Dúcokat a salzburgi Strobl-műhelylelet 31 Milos/Michna/ Sedlacková, Nr. 27. 32 Holcík ásatási anyagának törmelékei mosatlanul porosodnak két ládában évtizedek óta a vár padlásán. 33 Landsfeld 1976. fig. 26. 34 Amióta a salzburgi Museum Carolino Augusteum 1883-ban megvette a goldeggi Judhof „Gewerbehaus"-ának az 1606-ra datált berendezését (falburkolatok, kazettás mennyezet, ltsz. 1124/48), azóta az egyik sarokban ott állt egy zöldmázas kályha, Ltsz. K 270/49. (Ortwein t. 62-63; Ost. Kunsttopographie XVI. Die Kunstsammlungen der Stadt Salzburg, Wien 1919. 297. Nr. XXVII; Langthaler 2, Abb. 23a; Svoboda 1. Nr. 89. abr. hátsó bekötés, továbbá Nr. 85; Svoboda 2. Nr. 88; Svoboda 3. 856). Svoboda úgy fogalmazta 1981-ben „der von 1606 stammende Ofen in der Goldegger Stube". Minket érint a kályha kormeghatározása, a) absolut, b) viszonylag. - nem a kályha van 1606-ra datálva, hanem a fali berendezés; b) a múzeumi leltár szerint a kályha a Strobl-mühelyből [Salzburg] származik a 16. sz. 2. feléből (Urd Vaelske szíves közlése). Ezt a szöveget vette át Svoboda 1984-ben; ugyanabban a mondatban folytatja, hogy többek közt a kályha „spätere (sic) Hinzufügung". Albin Rohrmoser 1988-ban írja „ein Kachelofen aus der Zeit [Kunstwerk des Monats Juni 1988]. Sehol a múzeum irományaiban nem áll expressis verbis, hogy a kályha eredeti berendezési tárgy-e. A muzeológusok úgy kezelték a kályhát, mintha mindig oda tartozott volna. Végül is segítségünkre jön Ortwein szövege, amelyből kitűnik, hogy a kályha igenis a helyiség tartozéka. Persze nem tudjuk, hogy a berendezéskor egyhuzamban állították-e fel, avagy később? Stilisztikailag semmi sem szól 1606 ellen, így óvatosan, mint „1606" fogjuk idézni. 35 Langthaler 2, fig. 23a. 3. kép. Csempe, Lh. Straznice/'M'orvaország, tár. Straznice Múzeum, Ltsz. 10735. Kachel, FO. Straßnitz, Inv. 10735 (Pajer 1982, fig. 25.)