A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Baron Ludwig Döry: Hat kályhacsempetípus vándorlása nyugatról keletre (16-17. század)

2. kép. Kályha, Lh. Waidhofen a. d. Ybbs/NÖ, tár. hajdan Reg. Rat Friedrich UM, Mondsee/OÖ. Ofen, FO. Waidhofen a. d. Ybbs/NÖ, Vb. ehem. Reg-Rat. Uhl, Mondsee/OÖ (4a Ortwein, t. 22, 63.) Svájcból kiindulva ez a típus Dél-Németországon és Ausztrián át elérte Pannóniát, és onnan tovább Felső-Magyarországot a legkeletibb leletekkel Csengerből

14 és Tőketerebesből (Trebisov).

15 Helytelen lenne ezen csempeforma vándorlását elszigetelten taglalni, mert két vidéken ennek a típusnak további változatai gyökeret vertek: Lengyelországban

16 és a Felvidék déli sávjában az Ipoly (Ipel, Eipel) és a Szamos (Somes, Samosch) közt, földrajzilag Miskolc központtal. Tomka Gábor nagyjából felvázolta azt a területet, mely a mi típusunk variánsait is tartalmazza („Gruppe 'Miskolci Mihály'" stb.), mindazonáltal nem tisztázódott a központ kérdése, és az sem, hogy mennyire játszott közre a lengyel csempeművészet hatása.

17 Lengyelországban egy csomó változat épült fel az alapsémára. Nem csoda, hogy a lengyel eredetű formák Magyarország keleti vármegyéinek váraiban és kastélyaiban is elterjedtek.

18 A mi két típusunkat összeköti az a tény, hogy a három részre szakadt országban csak a királyi területeken terjedtek el, de Erdélyig nem jutottak. Semmi esetre sem hanyagolhatjuk el a kérdést, hogy milyen mértékben működtek közre a habánok, hiszen közismert, hogy Morvaországban és Magyarország nyugati vármegyéiben dolgoztak, és ahonnan 1621-22-ben, majd 1645-ben betelepítették őket Erdélybe majd Sárospatakra. Talán nem tévedünk túlságosan, ha a habánok kályháiban látjuk azt az akadályt - karöltve a lengyel származású megoldásokkal -, amely a királyi Magyarországon uralkodó délnémet befolyást részben feltartóztatta. Elkerülhetetlen a habánok működésének értékelése, hiszen verhetetlenek voltak az ónglazurak téren (különösen a kék színnel). Német nyelvűek, német nyelvterületről 14 Magyar Nemzeti Múzeum, Ltsz. 57.1123.4C (Gyuricza 24. rajz XVI). 15 ParicS (Parie) várának romjaiból, most Vlastivedné Múzeum TrebiSov. 16 Például Sandomierz (Maria Dabrowska, Kalle ze stanomiska Zamek I. In: Polskié badania archeologiczke T. 31 (Insitut Archeologii i etnoloplogii polckiej Akadamii Nauk), Warszava 1993. S. 140-148. fi. 7-8, 17 Tomka Gábor, Zwei Ofenkachelgruppen von den Burgen Ónod und Szendrő. In: Chovanec, 231-240. 18 Folding, 275-76; Simon Zoltán, A fúzéri vár a 16-17. században. Miskolc, 2000. 82-83; Feld, 43.