A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Baron Ludwig Döry: Hat kályhacsempetípus vándorlása nyugatról keletre (16-17. század)

HAT KÁLYHACSEMPETÍPUS VÁNDORLÁSA NYUGATRÓL KELETRE (16-17. SZÁZAD)

1 BARON LUDWIG DÖRY Amióta Barbu Slatineanu 1938-58 között próbálkozott az erdélyi csempeállag összekuszált képét kideríteni,

2 azóta a csempekutatás terén jelentős előrelépések történtek. Ezt Batariuc, T. Emődi, Fulga, Kimentés, Klusch, Marcu-Istrate, Pinea, Rosu és Blajan, Rusu, Szőcs, Tófalvi és Tóth munkái fémjelzik. Az erdélyi és bukovinai régészeti folyóiratok átnézése után megállapítható, hogy a kutatók kályhacsempékkel kapcsolatos kérdéseket ritkán vetettek fel, és a mindenkori ásatási anyag közzétételénél a súlyt mindig a római kor emlékeire fektették. A középkorral foglalkozó tanulmányokban itt-ott a szöveg végén megjelentettek mutatóban egy-egy újkori (reneszánsz) kályhacsempét, sajnos alapos magyarázat nélkül. Valóban vannak örvendetes kivételek is (pl. Déva [Déva, Diemrich]

3 vagy Székelykeresztúr [Secuiesc],

4 de a tartós benyomás azt sugallja, hogy a feldolgozók néha tanácstalanul álltak a számukra idegen töredékek előtt. Még két tényező korlátozza az eddigi eredményeket. Egyrészt az egyoldalú rögzítés a középkorra, másrészt az alakos darabokra való - kényelmes - megszorítás. Éppen a tapasztalat mutatja, hogy ásatási anyagnál az alakos töredékek a csempéknek még 5%-át sem teszik ki, hiszen a mező vékony figurális ábrázolásai kisebb számban maradtak ránk, mint a keretek markos részei. Mivel a keretek és más ornamentális részek feldolgozása elmaradt, így lemondtak azokról az elsőrendű felismerésekről, amelyeket a keretek stb. - sokszor vesződséges - feldolgozása kínál. A hurkoló fali kárpitok története mutatja, mennyire fontos a szegély számbavétele ismeretlen darabok meghatározásánál. Itt megkíséreljük térképezéssel az egyes csempetípusok származási vidékét kideríteni, hogy azután az onnan történt kirajzásra térjünk át. A csökkenő művészi minőség bizonyítja, hogy a mindenkori terjedési irány nem megfordítható. Én ma egyetlen alakos tárgyat sem mutatok, hanem csak ornamentális megoldásokat. Erre a célra hat csempetípust választottam ki. Tekintve, hogy egyes típusok nagyon sokszor előfordulnak, így ezeket darabonkénti bizonyíték nélkül térképeztem.

5 Más töredékek igazolást igényelnek. így lépésről lépésre lehet a formaváltozást követni. 1 Részletes kidolgozása a 2006. szeptember 23-án Nagyszebenben (Sibiu) tartott német nyelvű előadásnak a 39. Internat. Hafnereisymposium des Arbeitskreises für Keramikforschung keretében. Egy nagyon rövidített és sűrített ismertetése megjelent a nagyszebeni ASTRA kiadásában „Keramische Oberflächen und ihre Gestalung - Suprafete ceramice si design", Sibiu 2007. 24-32. 2 Barbu Slatineanu, Ceramica romanesca, Bukarest 1938; Ua., Ceramica feudala rominesca si originale ei. Bukarest 1958. térkép 150. 3 Jon Petru Albu, Noi descoperiri arheologice pe dealul cetatii Deva I. In: Apulum 9, 1971. 139-145; Ua. II. In: Sargetia 8. 1971. 57-60; Dana Marcu Gheorge Petrov, Cahle di secolele XV-XVII in solectiile Museelor din Deva si Hunedoara. In: Ars Transilvaniae 3. 1993. 93-105. 4 Benkö,fig. 19. 5 Darabonkénti igazolást hoztam cikkemben: Ofenkacheln Nord oder Süd 1.