A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Tóth Károly: Tornyai János művei a Herman Ottó Múzeumban. Adatok és megfigyelések a Petró-gyűjtemény Tornyai-képeiről

ezekkel szemben sötétvöröses színben tűnik fel, ami némiképp meglepőnek is hat, hiszen Tornyai általában valamely, a képen is használt színnel írta alá befejezett munkáit. A Herman Ottó Múzeum raktára őriz egy másik, Tornyai Jánosnak attribuait női arcképet is

30 (5. kép). A darab nem a Petró Sándor-gyűjteményből származik, hanem vásárlás révén került a múzeum tulajdonába. Mindazok az ismérvek, amelyeket fentebb leírtam Tornyai laza és könnyed festőiségéről, az érzéki felületalakításáról, ellentétben állnak ezzel az alkotással. A sötét háttérben álló nőalak feje nincs igazán pontosan megoldva, némiképp zavaró az egész test merev egysíkúsága. Tornyai, mint képzett festő, valószínűleg nem oldotta volna meg így, plaszticitás nélkül a felsőtestet, a vállat, a nyakat, az arc egészét. A vállat beborító világos, fehér felület rendkívül durva és egyenes ecsetvonásokkal van meghúzva, ezek teljesen ellentétesek a vásárhelyi mester egész életmüvében egységesen képviselt elvekkel. Mindezeket figyelembe véve nagy valószínűséggel kijelenthetem, hogy a szóban forgó női portré nem Tornyai János alkotása. A Herman Ottó Múzeum állandó kiállításának egyik remek, az alföldi festészetet méltán prezentáló darabja az Őszutó című kép

31 (6. kép). A kép bal oldalát egy ház, nem túlzás feltételezni, egy tanyaépület foglalja el, előtte szőlőlugas húzódik, a jobb oldalon út vezet el párhuzamosan a lugassal, s távolba vezeti a néző szemét is. A kép megfestése ugyancsak nagyon könnyed, bizonyos formák alig néhány ecsetvonásból rajzolódnak ki. Tornyai munkásságában 1907 nyarán következik be egy igen erőteljes fordulópont: szinte teljesen felhagyott a műtermi munkával és szinte kizárólag a természetben festett plein-air képeket, rövid idő alatt, gyorsan dolgozva ki őket. Ezen munkáira egyre inkább az egyszerűsítésre való törekvés lesz a jellemző és a kevés szín használata. 1907-től Tornyai egy képének kizsűrizése miatt már nem állított ki sem a Műcsarnokban, sem a Nemzeti Szalonban, nem kereste a kapcsolatot a konzervatívabb szemléletű művészkörökkel. Rájött, hogy egyéni utakat és megoldásokat kell keresnie ahhoz, hogy saját elveinek megfelelően kibontakoztathassa művészetét. Saját festői egyéniségét végül ebben a minimálisra redukált, matériagazdag, vastag és lendületes ecsetvonásokkal jellemzett tájképfestészetben találta meg. Ehhez a korszakhoz csatlakozik a fent elemzett kép is, de ennek még egy korai fázisához, amikor még a tájba helyezett elemek jelenlétét a képen fontosnak tartotta. 5. kép. Ismeretlen festő: Női portré (Fotó: Kulcsár Géza) 30 Tornyai János helyett ismeretlen festő: Női fej (olaj, karton, 50x39 cm. J.n.) Ltsz.: 80.130. 31 Tornyai János: Őszutó (olaj, karton, 35x50 cm, J.n.) Ltsz: P. 77.366. Hátoldala festett, alföldi tájat ábrázol. Hátoldalán felirat: 54.) Csőszh /K8500. Közölve: PirintA. (szerk.), 2004. 98.