A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

III. Hagyomány és borkultúra A szokás - hagyomány - törvény egymásra épülő folyamatainak hegyaljai értelmezésében elengedhetetlen annak végigtekintése, hogyan vált az aszú és annak előállítási technikája mind a helyi borászat, mind a régió megkülönböztető ismérvévé, a hegyaljai hagyományok szerves részévé, sajátos jogszokásokkal és törvényi szabályozással. Ugyanakkor lényeges annak vizsgálata, a kultúra mely elemei kerültek jogi szabályozás alá, és melyek váltak a hagyomány részévé. A hagyomány és a jogszokás folyamatos kölcsönhatásban áll egymással, amelyeket - ahogy látható - számos külső és belső tényező befolyásol. Ezek között a hegyaljai bor esetében a piacgazdaság lényeges külső faktorként jelent meg. A benne részt vevők számára a szőlő és borkészítés szabályozása jelentette a garanciát annak állandóságára. Ahogy a rendszerváltás után napjainkban lezajló átalakulási folyamatok során is megfigyelhető az innováció, újítások megjelenése, úgy az aszú és annak előállítási szabályainak fokozatos formálódását is hasonló folyamatként lehet értelmezni. Csorna Zsigmond szerint, „bár a 16. század első harmada óta állandóan fejlődött, változott az aszú készítése, alapjaiban, a lényegét tekintve mégis állandósult és máig jól elkülöníthető más borkészítéshez viszonyítva a tokaji aszúborok készítése."

63 Ezek az újítások részben régi hagyományokon alapuló divatnak, részben már szokásnak, hagyománynak tekinthetők. E. Sz. Markarjanra hivatkozik Artyunov, amikor arról ír, hogy minden tradíció, hagyomány „valamikor innováció volt, s minden innovációnak elvileg esélye van arra, hogy hagyománnyá váljék és pontosan az innováció birtokbavételének képességében rejlik a hagyomány életképessége."

64 Két típusát különbözteti meg, az evolúciós, tehát fokozatosan, észrevétlenül bevezetett, valamint forradalmi innovációt.

65 Az előbbi típusba sorolható az aszúhoz és készítéséhez kötődően kialakuló hagyományok köre, míg az utóbbiba a rendszerváltást követő átalakulási folyamatok, és például a reduktív technológia megjelenése. Ugyanakkor a filoxéravészt követő fajtaszelekció, a Hegyalján ültethető szőlőfajták nevesítése és a korábbi nagy fajtaszám leszűkítése szintén a forradalmi innováció típusába sorolható, mely utóbbi azonban egy negatív, külső hatás eredményeként jelent meg. Ha ezeket a példákat nézzük, az evolúciós innováció esetében jelentősebb szerephez jut a belső környezet, míg a forradalmi innovációnál a külső környezet, a kívülről érkező hatások dominálnak. Ezen innovációk átalakulási folyamatában, az új irányokban induló fejlődéshez minden esetben lényegében át kellett szervezni a korábbi hagyományokat. A kultúra nem változatlanul hagyományozódott át egyik nemzedékről a másikra, hanem azon valamennyi nemzedék változtatott és ezáltal egyszerre éltek annak régről örökölt elemei az újonnan kialakuló elemekkel.

66 Az innováció mindig egy már kialakult hagyománykörben, gondolkodásmódban jelenik meg, ebben kell a helyét megtalálni. Az aszú és a töppedt szőlő felhasználásával készülő bortípusok, és a hozzá kapcsolódó termelési eljárások állandósulásukkal, a közösség minden tagja általi elfogadásukkal a hagyomány részévé váltak, a korábbi innováció ezzel tradícióvá alakult. 63 Csorna Zs. 2003. 38. 64 Artyunov 1989, 106. 65 Artyunov 1989, 106. 66 Madarász S., 2001.