A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

téshez és borászathoz kapcsolódó szokásjog elemeit kötelező érvényűvé tették minden birtokos számára. Széles körben szabályozták a művelés és viselkedés alapvető normáit. Mind a szőlősgazdák vagyon- és jogvédelmét, mind a kötelezettségeiket és ezen túlmenően a „szőlőhegyen való viselkedésnek a közösség által előírt normáit" is rögzítették.

24 Helyi szabályozás Általánosan megfigyelhető a hegyközségi törvényeknél, hogy azok eltérnek egymástól, a gazdasági tevékenység más-más területére helyezik a hangsúlyt. A jelenség megmutatja, hogy valójában egy-egy közösség életében a borászat, szőlészet területén más-más tényező szabályozásában látták a legfontosabb problematikát. Emellett gyakran nem önállóan jelentek meg, hanem a falukönyvben, falutörvényekben, a falvak jogszabályalkotó tevékenységének ezen jellegzetes emlékeiben kaptak helyet. Ezek közül Hegyalján az egyik legismertebb és legkorábbi idők emlékét is őrző írás, Mád fennmaradt Falukönyve. A könyv azonban nemcsak Mád, hanem Tállya törvényeit is őrzi. A két, egymás mellett fekvő település évszázadokon keresztül ugyanannak az uradalomnak a része volt. A Falukönyv a benne foglalt törvények, rendelkezések és bejegyzések révén, „belevilágít egy hegyaljai község életébe, fényt vet a bíró, a tanács hatáskörébe, működésére, törvények születnek itt, amelyek biztosítják a szőlők gondozását, megmaradását, a tulajdonjogot a tulajdonosuk számára, az erkölcs tisztaságát, a parasztság életét."

25 Ez a könyv falutörvényként funkcionált, bár javarészt bejegyzései alapján a szőlőkkel kapcsolatos ügyeket tárgyalja, mint vásárlások, örökhagyások, cserék. Emellett találhatók benne földesúri, bírói rendelkezések, valamint a Tállyai törvények, amelyeknek cikkelyei kiterjednek mindenféle szőlőfölddel, szántófölddel kapcsolatos tudnivalókra.

26 Ez az időben 1598-ig visszanyúló falukönyv szinte, mint hegyközségi törvénykönyv működött.

27 A falutörvények és hegytörvények alapját és gyökerét a szokásjog alkotta. A szokásjognak a falu rendjét szabályozó szerepe azonban gyakran erősebb volt annak írásba foglalásának igényénél is. így többször csak akkor készültek, amikor a régebbi szabályokat írásba foglalásukkal meg akarták újítani,

28 amelyek az adott körülmények között a legmeghatározóbbak voltak, vagy épp káros szokásokat igyekeztek szankcionálni. Az első, a gazdasági érdekeket biztosító, a termelést, kereskedelmet szabályozó rendelkezéseket a 14-15. századtól általánossá váló városi és megyei statútumok jelentik, amelyek főként a helyi termelés védelmére koncentráltak.

29 Szintén jelentős gyűjteményként kell megemlíteni az írott és íratlan jog, a szokásjog helyi rendeleteit, valamint a király által adott privilégiumokat összefoglaló, ún. jogkönyveket. Ezen utóbbihoz hasonló módon fejlődnek a hegytörvények és azok intézményi kerete, a hegyközségek. A szőlő birtokviszonyainak, a bor kereskedelmének szabályozása mellett a szőlőműveléssel, a szőlőhegyek rendjével kapcsolatban is számos szokásjog alakult ki. „A helyi viszonyok által meghatározott szempontok alapján kialakuló szokások elfogadása révén létrejött szabályok lettek az alapjai a hegyszabályoknak, rendtartásoknak."

30 Ezek a szokásjog24 Égető M, 2001. 19. 25 Kalmár J„ 1968. 102. 26 Kalmár J., 1968. 101. 27 Ebben az esetben a falutörvény nem különül el a hegy törvény tői, amely utóbbit Belényessy Márta az előbbi sajátos formájának tekintette. In: Égető M., 2001. 21. 28 Bodor, Gy, 1968.257. 29 Komáromi É., 2006. 30 Komáromi E., 2006.